Történt ugyanis, hogy szombaton-és már régóta tervezem a megvalósítását-összefutottam 1 ismerőssel, aki maszíroz. Szólt, hogy vasárnap úgy is megy hozzá Felícia, szaladjak át én is, és közben beszélgetünk.
Ez meg is történt, de akkora feszkó volt bennem, hogy címszavakban Neki is érintettem, amit a blogon leírtam-a felszínességük az embereknek...
Ráfektetett 1 masszázságyra bő 40 percre, mert ez nekem jár...
Szerintem pedig pont betaláltam a panaszkodásommal...rosszkor, rossz helyen, amit szerdán le is tisztáztunk...
Este 6-ra mentem hozzá, és majdem 2 órát ott töltöttem, kiadva mindent magamból, ami nyomta a lelkem...
Kezdtük azzal, hogy képzeljem el magam magzatként, kislányként...nekem ez annyira nem megy, olyan átéléssel, amilyennel kellene!...
Rátértem arra is, hogy nem vagyok felkészülve az anyaságra...Férjem jobban szeretné, mint én...akkor megint mi van? Meg akarok felelni a környezetem elvárásainak, pedig saját magam sem fogadom el!
...és addig, míg nem fogadom el magam, úgy, ahogyan vagyok, addig a bébi sem fog megfoganni...
Nem érzem jól magam a bőrömben...
...pedig nincs okom panaszra!
Mondtam is Neki, amíg van tető a fejem felett, van munkám, van étel az asztalon, addig inkább be kellene, hogy fogjam a szám, és meglátni az apró szépségeket is az életben...
...és ehelyett megint mi van? Önsajnálat, felszínesség!
Rohadtul felszínes/felületes vagyok én is!
Amint tudjuk a testünk bal oldala fejezi ki a múltat, a jobb a jövőt...
A gerincem két oldalán a lapockám van beállva, de nagyon...
"A múlt hozza magával a jövőt!"
Házi feladat gyanánt azt kaptam, hogy szeressem magam, fogadjam el úgy, ahogyan vagyok...
1 új szokás kialakulásához, és bevésődéséhez 6 hét szükségeltetik...
A masszázs végén húzatott 1 kis dobozkából cetliket, amikre a következők voltak írva:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése