2016. október 10., hétfő

Nem tudom, mitévő legyek...

Tegnap egész nap kattogtak a fogaskerekeim...
...az agyam minden szegletében kerestem a miérteket, és a megoldásokat...
Biztosan velem van a baj, de este már Győr is megfordult a fejemben...
De újabb Intézet, magyarázkodások...
...egyáltalán, mennyi ott az esélyünk?...
Ki tehetem-e Férjem 1 újabb megpróbáltatásnak?...
...és akkor még itt az örökbefogadás kérdés köre is...
Hajlandóak vagyunk-e elfogadni azt a tényt, hogy nem jön a baba valamiért...
Az idő csak rohan, és én most úgy érzem, minden reménytelen...

9 megjegyzés:

Pocilakóra várva írta...

Köszönöm Rita, hogy írtál, csak nem mertem kitenni...
Már Sonja-val is értekeztem...

Pinkman írta...

Szerintem nem rossz ötlet az intézetváltás, Poci, sok mindenkinek meghozza a sikert, és állítólag Győr a legjobb. Még én is talonban tartom magamnál:)
Persze Ti tudjátok mennyit bírtok el lelkileg, Te plusz testileg is, de ha van benned még erő (és én azt mondom, hogy Te vagy a döntő inkább, hiszen a Te testeddel történik minden), akkor ne add fel, de tényleg érdemes más dokihoz is elmenni, vagy más intézetbe. Nagyon szorítok és jelentkezz, hogy döntöttél.
Neked hány stimulációd volt összesen és hány FET-ed?

Pannaa írta...

Nem tud ilyenkor elég okos lenni senki. De... Mint ahogy írtad, az idő rohan. Egy újabb helyen, talán másképp látják, mást látnak. ... És igen, lehet önzőség és biztosan ridegnek is hangzik..., de igenis a férjed is kiteheted újra a procedúrának. Azthiszem ennyit Ő is hozzátehet a saját gyermekért vívott harchoz. A fájdalom oroszlánrésze így is a Tiéd.
Egyébként, meg minden elismerésem, hogy újra meg újra belevágtok. Még emlékszem milyen hónapról hónapra, ciklustól ciklusig, beavatkozástól beavatkozásig élni, tervezni, dolgozni, mosolygni még akkor is, ha épp üvölteni volna kedved.
Jaj, drága. Ölellek. Ha csak kicsit elérhetőbb lennél, nem csak így virtuálisan tenném...

Pocilakóra várva írta...

Drága Pinkman,
Köszönöm!
3 stimu, 4 FET...

Pocilakóra várva írta...

Drága Pannaa,
Köszönöm!

Édes kis pöttyöm írta...

Én győri vagyok! Fognám a kezed!!!!!

Pocilakóra várva írta...

Drága Liz!
Már tegnap este gondolatban is letettem Győrről, erre reggel e bejegyzésed fogadott...olyan hidegrázósan/jó értelemben, persze/.
Nagyon köszönöm!
Akkor azt hiszem, még nem mondok le róla...

Csigusz írta...

Egyetertek Pinkmannel...

Pocilakóra várva írta...

Nagyon köszönöm!