Köszönöm Drága Pannám, hogy érdeklődsz...
Mielőtt elolvastam volna a hozzászólásod, pont akkor gondolkodtam rajta, hogy 1/2 éve nem írtam...pedig lett volna mit...talán csak apróságok, de mégis jelentőségük volt...
...
...időközben elvesztettem sok mindent, ezáltal önmagam is semmissé váltam...és Karácsony előtt 1 fontos tanítást kaptam...
...mégis van miért hálásnak lennem...
Ahogyan Alíz kommentjéből idézem U2 blogjában http://piroskukorica.blogspot.hu : "Egy kicsit mindig lehetsz szomorú...de bízzál az életben - nem hiába kaptad."
2 megjegyzés:
Minden nap benéztem írtál-e. Gondoltam, hogy valami nem oké... (magamból kiindulva... én olyankor hallgatok el)
Sajnálom a veszteségeid, de hidd el ezáltal csak erősebb leszel, tanulsz, tapasztalatokat szerzel. Gondolom nem egyszerű, de ha úgy érzed írd ki magadból. Akár privát emailben is, tudod a címem.
Rám is jellemző, hogy hihetetlen mélységben vagyok, de muszáj tovább lépni. Nem szabad leragadni, mert a nehézségek közt vannak csodálatos dolgok is. Kívánom, hogy ezeket is meg tudd látni.
Boldogabb és könnyebb új évet kívánok, sok és vidám bejegyzéssel.
Ölellek!
Puszillak, lassan nekem se ártana egy új bejegyzés, bár én még mindig a regenerálódás és újjáépítés szakaszban vagyok...
Megjegyzés küldése