...fejlődöm...
...amikor már nem azon agyalok, hogy elérem-e a buszt, mert az utolsó utáni pillanatban lépek ki a kapun...
...hanem arra, hogy elérem, mert így kell lennie...
/persze, ha, nem, akkor, meg úgy.../...
...amikor már nem a pénztáros lepődik meg Egerben/bár ilyen meglepett arcot sem láttam még életemben/, amikor ott hagyok 1 csokit, és 1 mosolyt a kedvességéért; hanem, én, amikor úgy köszönnek el tőlem a buszon, hogy "További szép délutánt..."...
...amikor zenehallgatás közben rácsodálkozom a felkelő napra a felhők mögött...
Gyönyörű volt...flow...
...arra gondolok, hogy a jelenben maradni...
...megélni a pillanatot...
...és már senkinek sem elmagyarázni, hogy mit miért tettem az életemben...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése