2019. május 15., szerda

Pöttöm lányka...

4 éves...
Postáról kilépve, vártam a zebra előtt, hogy váltson a lámpa pirosról zöldre, amikor hátrafordultam, és megláttam őket.
Sohasem találkoztunk még, mégis úgy éreztem, mintha...
...és Bogi mégis rohant felém, anélkül, hogy leguggoltam volna Hozzá, vagy ölelésre tártam volna karom.
Természetesen átöleltem, felvettem, cipeltem a boltig, közben énekelt nekem.
Anyukája a kis tesóját hordozta.
Állítása szerint a kicsi lányka öreg lélek-babaként is komoly volt-és vannak emberek, akiket kiválaszt magának...dolgunk van egymással...
Olyan örömet szerzett a személyiségével, hogy a szomorú pillanataimban ebből töltekezem...

Nincsenek megjegyzések: