Gyors összefoglaló...

Csütörtök:

1 volt kismamám megszült-ez csodálatos volt abban a napban...-ahogyan köszöntem el Tőlük, mert a kis fia a mellkasán feküdt, el kezdte Kristóf a sírást...visszaléptem, mosolygott...

Tudom, hogy nem tudatos, de jól jött ki...

Nst-n is mindig a hangomra kezdte el a ficánkolást, ahogyan Heni elmesélte...

Aztán rosszkor voltam rossz helyen...ami az egész napomra rányomta a bélyegét...

...és még láncolatok sorozata...

Aztán, csak a sírás maradt a társam...

Pénteken pont ebből kifolyólag gondoltam 1 nagyot...megérkeztem Mr.Egó-hoz...

Beismertem, hogy hisztis picsa voltam-mondta is, hogy tudta, hogy békén kell hagyni...

Elnézést kértem...

Majd hirtelen ötlettől vezérelve, elmondtam, hogy megélem a pillanatot...megöleltem...

Egész héten rengeteg km-t tettünk a lábunkba...
Hol csapattal, hol 1 ismerőssel nyomtuk le a szokásos bringa távot...

Tegnap ismét visszatértek a 3 évvel ezelőtti tünetek...