Csodanap 2...

Tegnap este hirtelen ötlettől vezérelve érkezett a gondolat, hogy kihasználva a szabadság 1. napjait kiszellőztetem a fejem, felmegyek fővárosunkba.
Reggel a buszmegállóból írtam Eszter barátnőmnek, hogy megyek fel Pestre.
Jött a gyors kérdés, hogy ugye megyek Hozzájuk?
Más úticélon is gondolkodtam, hogy Pannám ajándéka tutira célba érjen-postán keresztül, de, közös megegyezéssel Eszterék mellett döntöttem.
Csak gondolatban terveztem, de kihagyhatatlan nap lett volna...
Marci a szégyenlősségével, a maga kis dacával, majd puszijaival teljesen levett a lábamról; Eszter pedig a pocakos bájával és hozzá/m/ állásával...
Hazafelé levendulával tértem haza-Nemzetközi ? Virággal 1 mosolyért kezdeményezés oka folytán...

...és 1 hosszúra nyúló telefonbeszélgetéssel, aki mostanság fogja a kezem a nagy világban...

Csodanap...

Amikor legálisan pasizom...
1 pici kéz megfogásával, 2 simogatással elaltatom a nyöszörgő baby-t...
...vagy 1 pici lány pozitív feedback-ben nyilvánul meg...
Alig 6 hetes, és vissza/mosolyog; ajkát formálja...
Anyukája szerint kiváltságos vagyok...
Bringázás is flow élmény volt, pedig volt nehézség a napban...
...zivatar előtt hazaérni, majd az esőben nevetni...
Szivárványt látni...
Pille alakú felhőt...

...és a végére hagytam a csodát, amit már rég szerettem volna átélni...
Pille repült a kezembe...
Azt mondják, ha, tiszta a lelked, a kezedre repül...
Nem érzékelem annak, de, Valaki/k igen...
Hálás vagyok...

Van, miért hálásnak lennem...

...s hogy a sok negatív hullám mellé legyen mosoly is, ma én kaptam elsőnek mosolyt...1 idegentől...bringázás közben...
Pedig én vagyok az, aki mindig mosolyog a külvilágra...
...még akkor is, ha a szívem törik szét közben...
...majd várt Csibe üzenete...
Tegnap pedig Nani tanítása...

Pannát idézve...

"Hihetetlen mélységekben vagyok... taszítok mindenkit... mert meg akarok védeni mindenkit magamtól... nem akarok kötődni senkihez és semmihez. Túlságosan fáj..."

Ezt most muszáj...

...bár képem nincs róla, de meg kell örökítenem a tegnapi nap sírós percei mellett azt, hogy aerobic edzésen a csapat-tagok őszinte segítség-nyújtását/nem volt nálam polifoam/, és azt az elsöprő érzést, amikor a kemény edzés mellett/közben felnézve az égre abban a pillanatban mérhetetlen hálás voltam, és elvesztem...