Lottózhatnék?...

Mivel annyi minden bejött ma~tudom, ezt nevezik intuíciónak~ talán lottóznom kellene...
Akikről ma beszéltem másokkal, nem telt el 1 perc~komolyan!~és megcsörrent a telefon...az még oké, hogy a Férjemmel beszélünk telefonon is, de Melinda és Melus barátnőm is olvasnak a gondolataimban? Ráadásul pont abban a percben, amikor róluk volt szó?...
...és a másik...
Meluséknál délután régi zumba zenéket hallgattam~tipikusan kerestem 1 számot~ és mivel kezdte Andika az edzést? Nem bánnánk, ha nosztalgiáznánk?...
Jó lesz vigyázni a gondolataimmal... :)
De mosolyt félretéve, hirtelen villant át 1 tipikus gondolat az agyamon..."Ha most kívánhatnék egyet, azt kérném, had hívjam fel a mennyországot, hogy hallhassam annak a hangját, aki idelent annyira hiányzik"...

Harag...

Egyre többet fáj a fejem az utóbbi napokban...
Újabb hét/hónap következik...munka nélkül/csekkek sakkozásával...
Eddig is megoldottuk, tudom...ahogyan más is...
Ha a jelzáloghitelünk nem volna...sokkal egyszerűbb volna az élet...kinek nem?...
A Férjem totál magába zuhant...míg Pesten volt fogyott min. 2 kg-ot, nagyon látványos... :(
Tegnap már azt mondta, hogy visszamegy, ha nincs más megoldás, de 2 hónap elteltével már nem fog hazajönni...értem mire gondolt... :(
~a 181 cm-es magasságához már alig üti a 70 kg-ot...~
...és az önbizalmának is lőttek...teljesen leírta magát, amiért nem sikerült a minősítés, pedig csak 6 hónap maradt ki...és itthon gyártja a kis autót, abban pedig kivetnivalót még nem találtak...

Duplán túrós bukta...

...Gabi receptje alapján...
DUPLÁN TÚRÓS BUKTA - a legfinomabb!!!

 

 Köszönet érte! Pillanatok alatt elfogyott! :)

Siemens

Nem sikerült...
Nem is telefonáltak, Férjem hívta fel őket...
...padló...

Otthon...

Tegnap este 18.37-kor beszéltünk, hogy úton van a stadion felé...erre 19 órakor fordult a kulcs a zárban...gyalogolt a Kedves vagy 2 km-t, de nem szólt, hogy guruljak ki elé, mert meglepetést akart...
Percekig csak szorítottuk egymást, és ő ismét sírva fakadt...
Hülyén hangzik, de azt hiszem, kettőnk közül én jobban bírtam az egyedül létet...

Hogy nekünk semmi sem jó 2. felvonás...

Most hívott a Kedves, hogy holnapra a Siemensben van találkája a CO2 hegesztőgéppel...merthogy keresnek embereket külsősként...de nem tudja hogyan mondja el Gyurinak, pedig egymástól kb 100 m-re lehetnek...úgyhogy kezembe vettem az irányítást, és tárcsáztam a főnököt...
Miért jönnek így össze a dolgok? Ezt 1 héttel ezelőtt miért nem tudták megjátszani?
Hülye hasonlat, de igaz...ha nincs pasid, akkor senki sem legyeskedik az ember lánya körül; de ha van, akkor tuti megjelenik a színen 1-2 még...

Hogy nekünk semmi sem jó...

Csütörtökön addig "ügyeskedtünk", amíg a Férjem nem kapott munkát...Pesten...
Akinek a kis autókat gyártja, ő ajánlotta fel még nyáron, hogy lenne 2-3 hónapos maszek nála...
...ennek örülni kell, csak az a bökkenő, hogy hiába ér fel 1 óra alatt Pestre, a nagy városban még bolyongani kell 1 1/2 órát, míg a telephelyre ér...na már most...a tegnapi napunk azzal telt, hogy egymás ellen bőgtünk...
Ugyanis, nem a bolyongással van a gond, hanem azzal, hogy fent is fog lakni...
Amikor ránéztem, könnyes volt a szeme, és már én szóltam rá, hogy ne sírjon, mert én is...vagy amikor ültünk egymástól 1 /2 méterre hallgatagon a nappaliban, egyszer csak felkelt, átkarolt...menet közben láttam a beszűrődött sugarakon át a legördült könnycseppeket...és tessék, már az én szemem is könnyes...