Tegnap este 18.37-kor beszéltünk, hogy úton van a stadion felé...erre 19 órakor fordult a kulcs a zárban...gyalogolt a Kedves vagy 2 km-t, de nem szólt, hogy guruljak ki elé, mert meglepetést akart...
Percekig csak szorítottuk egymást, és ő ismét sírva fakadt...
Hülyén hangzik, de azt hiszem, kettőnk közül én jobban bírtam az egyedül létet...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése