Babi és zumba...

Csakhogy jóról is írjak...
Már hetekkel ezelőtt 3-an megbeszéltük egymás közt, hogy Andikáékat meg kellene látogatni, mindezt egyenlőre az ő bevonásuk nélkül, hiszen táboroztak, de amint arra sor keríthető, velük is egyeztetünk...
Kedden Pest megmászása után el is indultunk...
Cirka 1 1/2 órát voltunk, és a Babi tündérien viselkedett...hatalmasakat nevetett teli szájjal...kézről-kézre járt...
Gyönyörű gyerkőc egyébként is...
Etetés következett, ezért villámgyorsan összekaptuk magunk, és már száguldottunk is hazafelé...
Tegnap pedig a következő zumba volt soron...
A múltkori sem volt piskóta, de ez...
..sokkal, de sokkal jobb volt!
Egyrészt az udvaron voltunk, láttuk a lépéseket; volt helyünk; régi koreókat nyomtuk nagy sikerrel, és persze az önfeledt nevetés uralta azt a nagyon gyorsan elrepült 1 órát...Melusnak ismét köszönet...
Este még Férjemnek készítettem http://receptneked.hu/szarnyas/toszkan-csirkeragu/ -t.
...és még a futópadon is róttam a "köröket"...

Sírva fakadtam...

Biztos teszi az, hogy a munkában ismét cseszegetnek...nyakunkon a rákszűrés megtanulása...
Tegnap a csajok vettek fel a körzetembe 1 várandóst, akinek a 2. IVF-je sikerült...szerencsés...
...nekem meg csak pörög az agyam, hogy mi a szarért kapjuk ezt?...
...Mi van, ha tényleg elfogy a keret; ha nem jön össze az örökbefogadás/pláne anélkül, hogy rámennénk/?
Csodálom, sőt tisztelem Ancsit, hogy volt ereje minden sikertelenség után tovább folytatni...

Ismét a Kaáliban...

Tisztában sem voltam vele, pontosan mikorra van időpontom, hiszen utólag lettem beírva...10-re mentem, és cirka 30 percet töltöttem olvasással, mire bekerültem, de nem bántam...
Viszont kiderült, hogy nem kellett volna most találkoznunk, hiszen a hivatalos várólista február környékén mozog...de ellenben szeptemberben szeretnénk.../ezt még előzőleg meg is beszéltük/
A következő találkozásunk 08.27-én lesz 10 órakor...
Kérdeztem a Dokit a hogyan továbbról...hiszen utolsó támogatott lombikunk, és egyenlőre sajnos nem áll módunkban összekaparni 535.000 Ft-ot sikertelenség/fagyasztott embrió nemléte esetén...
Tudom, hogy a minőség a mennyiség rovására megy, és fordítva, de megkockáztattam e kérdést...
Azt mondta, felemeli a Merional-t 2-re...ok...de volt hyperstimulációm? Mondtam igen, de nem különösebben éreztem meg...megnézte az UH képet, ismét elmondta, hogy jelentős mennyiségű folyadék volt, és nem emel adagot...
Megértettem...
Tehát ugyanaz a stimu lesz, mint febr-ban...bár 1. körben fogigátlóval akart kezdeni, mire már vágtam is, hogy Leiden...de annyit kért, hogy a recepción, ha kérdezik, mondjam, hogy szedek/azt sem tudom, mit, hogyan/...basszus, most erre mit mondjak? :( ...
Ha szerencsém lesz, akkor nem kérdeznek semmit...

Kedves kis film...Partly Cloudy...

Még szombat este a nagy gólya vonulás után történt...
Férj garázsban ténykedik, ülök a garázs előtt a betonon, folynak a könnyeim, közben beszóltam, nekem jó lesz szakadt gólya is...
Erre Férjből kitör a nevetés, majd belőlem is...
Erre gondoltam:
https://www.youtube.com/watch?v=-a6Pe1ovKHg

Gólyák...nálunk :)

Eszembe jutott Popi tegnap...úgy járok lassan, ahogyan ő...ami eddig probléma volt, összeszedem, leírom itt, és megoldódni látszik?...
Tegnap teregetés közben, Férjem is kint ügyködött az udvaron, mígnem kelepelésre lettem figyelmes...a szomszéd ház felől 6! gólya repült felénk, míg 3 a légkörünkben tett 1 tiszteletkört...

Kékség...

Arról még nem is írtam, van a-nem közvetlen-környezetemben 1 gyönyörű kislány. Alapjában barna bőrű, szöszi, és rikítóan kék a szeme*...
Tegnap is találkoztunk, és erről az apropóról* jutott eszembe, hogy hétvégén Férjem szemébe nézve ugyanezt a csillogást, vakító kékséget láttam...

Vegyes...

Annyi mindenről kellene írnom, de napok óta nem tudom magam rávenni...
Nagyon-nagyon fáradt vagyok...
Hiába voltunk kemény 3 napot szabin az elmúlt hétben, az is munkával telt...csiszolás, festés, mázolás, és a többi...
Férjem gerince is totál ki van ismét...
Reggel pont agyaltam...közel 10 éve vagyunk ebben az egészben, és mennyivel könnyebb lett volna, ha nem kell idáig eljutnunk...persze, kinek, nem?...
De így még kevesebb esélyünk van, hogy fel fog nőni velünk a gyerkőc...pláne, ha az örökbefogadást veszem alapul...hülye vagyok, mondhatja bárki, de mondatja velem ezt az a tény, hogy viszonylag korán elveszítettem a szüleim...
Kedden megyek a Kedvenc Dokkerhez, és bevallom, szívem szerint lemondanám..
~tudom, mi a véleményetek erről~de ahogyan tegnap Jucus barátnőm mondta, mennyivel lesz jobb 1 év/vagy akármennyi idő/ múlva? Mindig bennem lesz a félsz, a csalódás a negatív teszt láttán...
Valószínű, ezért is vagyok annyira ki...
A gólyák is elkerülik messze a házunk...
Erről akartam a múltkoriban írni...de már tényleg paranoiásnak néznétek...
Update: Hazafelé jövet megálltam 1 ismerős csajszival beszélgetni/2,5 éves iker lányai vannak/ a fejünk felett 1 gólyapár repült el...meg is kérdeztem tőle, hogy dupláznak újra? :)