Elkészült...

Még áprilisban történt...címszavakban

1 pénteki napon...munkába jövet elszállt felettem 1 gólya...de már nem tanúsítok neki jelentőséget...
Egészségnap...
Zumba maraton...
Viki barátnőmékkel nagy beszélgetések...
Kerilány ballagása...
Barátság szövődése...

Készülőben...

Így van ez...

"Sometimes you have to be lost, to find yourself..."

Hasonló lesz a következő...

Szöveg nélkül...kisebben...ha még egyszer rászánnám magam...

Zajos 7vége...

Pörög az élet, vele együtt én is...
Pénteken láttam hegesztő üvegen keresztül a napfogyatkozást...még mindig gyönyörű élménynek tartom...
Szombaton V.I.P-es jegyünk volt a Hungexpo területén megrendezésre kerülő 3 napos AMTS-re...
Jól éreztük magunk, bár a lábunk lejártuk...
...nekem is, pedig edzésben vagyok-nem kicsit; és nem vagyok egoista :) - olyan izomlázam lett, hogy aznap a futás ki is maradt az életemből...
A vendéglátóink ismét jó fejek voltak.../...bár a tömeget nehezen viseltem.../
A Férjemnek a Hot Rod-os pavilon volt jókora csalódás...nagyon kevés jármű volt a 2013-as évhez képest.../tavaly kimaradt ez az életünkből/...
De a vendéglátónk sokaknak elmesélte, hogy a kiállított C4-et Férjem restaurálta meg...mondjuk azt inkább, újjáépítette...
Készültek is képek itt.../rólam olyan spontán kép, hogy még én is csak néztem... :) /
Ezek szerint tényleg nyitok az élet felé...amit írtam is már az elmúlt bejegyzéseimben...
Talán kicsit egoistának tűnök, pedig életemben nem voltam az...csak egyszerűen muszáj a pozitivitást sugároznom, hogy én is azt kapjak...
Bár vasárnap megkaptam Férjem családjától, hogy túl vékony vagyok/48.5-49 kg; kb. ennyivel érettségiztem/, nem figyelek magamra, és különben is...a tetkó is miért kellett?...
Basszus, az én életem...de semmi baj...
Este már ismét padon voltam...
Reggel pedig azzal indítottam...
Szép az élet...

19 évet vártam rá...

Későn érő típus vagyok, vagy mi...
Még kamaszkoromban szülői egyetértéssel szerettem volna tattoo-t készíttetni...nonfiguratív volt akkor a mániám...de lecsengett...és nem is bántam.
...kb. szeptember-október tájékán ismét felszínre került a dolog...Dia barátnőmmel teljes egyetértésben beszéltük meg, hogy bizony, kell nekünk...
...idáig váratott magára a dolog, de most beérett...
Izgultam nem kicsit...nem a tűszúrásoktól féltem, hanem attól, hogy meg ne bánjam...de nem fogom!
Annyira boldog vagyok!
Férjem nem hitte el, hogy megcsináltatom...azt hitte, elmegyek a csajszihoz, és meggondolom magam...Na, azt már végképp nem!
Azt tudtam, hogy pillangót szeretnék...voltak is ötletek; a 2. variáció az volt, hogy ugyanez a sablon, csak 5-6 db-bal...de akkor már Férjem mondta, hogy nagy felületen mutat jól...nekem sem kellett több...
Íme az ötlet, ahonnan Viki barátnőm Pancsi lánya kiválasztotta...

Cintia mondta is, hogy: "Elsőre ennyit...bevállalós vagy!"
Ilyen lett:

 Nagyon-nagyon tetszik...