Szupervízor

Adódott 1 értekezlet, ahol 1 szupervízort kértek fel eset bemutatásra...
Majd adódott 1 lehetőség pályázat keretében csoportos, és egyéni szupervízióra...
...jelentkeztem...
1 alkalommal találkoztunk eddig; ahol az 1 órás megbeszélésből cirka 1 1/2 óra lett...és minden felszínre került...
Kimondtam, amit eddig csak fogalom szintjén gondoltam...azért akarok gyermeket, hogy megfeleljek a környezet elvárásainak...nem magamért...
Lehet kövezni...

Neurológusnál...és magyar eü....

Szombat reggelre zsibbadást éreztem a bal lábamban...
Úgy gondoltam, semmi vész, majd elmúlik, hiszen nem volt egyszerű több órát végigguggolni a cicák mellett...na, persze...
Vasárnapra már a bal karom, és arcom-mint, amikor megég a bőröd, és feszül-is csatlakozott ehhez az érzéshez...
Napokkal ezelőtt, pár napon keresztül, sokat fájt a fejem, és iszonyatosan fáradt voltam...
Még mindig ott tartottam, hogy majd elmúlik...ha, nem, reggel orvos...
Reggel orvos lett belőle...
A háziorvosom táppénzbe akart venni, de visszautasítottam...nincs nekem erre időm...
...rendben, de akkor sürgősségi beutalóval menjek a neurológiára, amit meg is tettem...
Kezdődött azzal, hogy közölték, nincs szakrendelés, az osztályra kell menni...
...ott pedig kijött az osztályvezető, aki közölte, hogy visszaadja mindenki beutalóját, amit időközben beszedtek, mert ő már áprilisban szólt a vezetőségnek, hogy nincs ember, akik természetesen nem gondoskodtak a helyettesítésről, és ne várjuk el, hogy ő majd 2 helyen is dolgozik...pláne az egyik helyen ingyen...nem ezekkel a szavakkal, de gesztusokkal érzékeltette ezt...
~Tudom, valahol őt is meg kell érteni...~
Jöjjünk vissza szerdán...hogyne, erre van csak időnk...
...vagy menjünk fel a vezetőséghez cirkuszolni...
Mivel én nem kaptam meg a beutalóm, kérdeztem, miért...
A válasz a következő volt: "Mert aggasztó a bal oldal zsibbadása, de úgy látom, jól van!"...
Basszus, stroke tüneteket kellett volna produkálnom?...
...s ezzel kiadta a beutalóm, mentem a többiek után raplizni...
~Ha nem akarnánk szeptemberben Cryo-ET-re menni, hagytam volna annyiban...~
Ment a sürgés-forgás, jövés-menés, intézkedés...
A Főigazgató asszony írásban utasításba adta 1 órán belül el kell látnia minket...
Mire a főorvosnő közölte, hogy ő, bizony, már csak azért sem, majd holnap...
Szerencsére volt köztünk 1 nagy hangú csaj, aki kérte, hogy nekünk jó lesz 1 óra elteltével is...mire a főorvosnő megenyhült...
Bekerültem, és ő a nagyfokú kimerültségre fogta...
Végigcsináltatott minden próbát, reflexeket vizsgált, eltérést nem tapasztalt...de a lábamnál az érzés zavar fennállt...
Azt mondta, akkor menjek vissza, ha visszatér...
Azt hiszem, ezek után inkább megtanulom kezelni...

Pályamódosítás...

Mivel 1 ideje minden fontosabb, mint a blogom vezetése, ezért csak ritkán, és vegyesen írok dolgokról...
Ma estére pozíciót váltottam...
...mire hazaértem 1 megfeszített fejtágításról, a befogadott cicánk szenvedni készült...
...nem tudom, mióta vajúdott, de már nagyon kínlódott, és a cicagyerkőc nem tudott kibújni...
...mivel farral készült kikéredzkedni a kis drága, segítettem neki...
...azt hittem, nem élte túl...
~...és ilyenkor csodálkozom rá a természetre, hogy ösztönösen teszi a dolgát...a cica elé tettem kicsinyét, aki se-perc alatt észhez térítette...el kezdett levegőt venni a pici...~
19 órára 5 cica gyermeket segítettem világra... :)
Még 22 óráig csodáltuk őket...

Kineziológusnál...?

Azért nem egyértelmű a cím, mert valójában én sem vagyok tisztában vele, mi a hölgy végzettsége...
Történt ugyanis, hogy szombaton-és már régóta tervezem a megvalósítását-összefutottam 1 ismerőssel, aki maszíroz. Szólt, hogy vasárnap úgy is megy hozzá Felícia, szaladjak át én is, és közben beszélgetünk.
Ez meg is történt, de akkora feszkó volt bennem, hogy címszavakban Neki is érintettem, amit a blogon leírtam-a felszínességük az embereknek...
Ráfektetett 1 masszázságyra bő 40 percre, mert ez nekem jár...
Szerintem pedig pont betaláltam a panaszkodásommal...rosszkor, rossz helyen, amit szerdán le is tisztáztunk...
Este 6-ra mentem hozzá, és majdem 2 órát ott töltöttem, kiadva mindent magamból, ami nyomta a lelkem...
Kezdtük azzal, hogy képzeljem el magam magzatként, kislányként...nekem ez annyira nem megy, olyan átéléssel, amilyennel kellene!...
Rátértem arra is, hogy nem vagyok felkészülve az anyaságra...Férjem jobban szeretné, mint én...akkor megint mi van? Meg akarok felelni a környezetem elvárásainak, pedig saját magam sem fogadom el!
...és addig, míg nem fogadom el magam, úgy, ahogyan vagyok, addig a bébi sem fog megfoganni...
Nem érzem jól magam a bőrömben...
...pedig nincs okom panaszra!
Mondtam is Neki, amíg van tető a fejem felett, van munkám, van étel az asztalon, addig inkább be kellene, hogy fogjam a szám, és meglátni az apró szépségeket is az életben...
...és ehelyett megint mi van? Önsajnálat, felszínesség!
Rohadtul felszínes/felületes vagyok én is!
Amint tudjuk a testünk bal oldala fejezi ki a múltat, a jobb a jövőt...
A gerincem két oldalán a lapockám van beállva, de nagyon...
"A múlt hozza magával a jövőt!"
Házi feladat gyanánt azt kaptam, hogy szeressem magam, fogadjam el úgy, ahogyan vagyok...
1 új szokás kialakulásához, és bevésődéséhez 6 hét szükségeltetik...
A masszázs végén húzatott 1 kis dobozkából cetliket, amikre a következők voltak írva:

Felszínes...

Nem piedesztálra akarom magam állítani, sem mártírkodni nem szeretnék, de annyira elegem van abból, hogy segítek embereknek, amit örömmel teszek, és nem várok viszonzást, ezzel ellentétben még belém is rúgnak, sírásra késztetnek/pláne olyanok, akiktől nem ezt vártam/...na, kösz...
Felszínesek az emberek...

Hektikus...

...a hangulatom...
...amikor egyik pillanatban 1 babaszoba látványától, könnyek szöknek a szemebe, de mosolyogva simizem a pocilakót...
...másik pillanatban pedig őrülten féltékeny vagyok 1 hozzám nagyon közel álló emberre, mert babát akar...
Na, lehet, hülyének nézni...
~a mániás depit már évekkel ezelőtt teszteltük, kizártuk!~

Vegyes...nem kissé...

Ismét csak azt veszem észre, hogy rohannak a napok, és sem olvasni, sem írni nincs időm...
Persze, az embernek arra van ideje, amire akarja...na, ja...hogy én ezt hol ronto/tta/m el?... Nagy talány...
Minden esetre pár sorban az elmúlt napok hetek történéseiről...
25-én Férjem háziorvosánál jártunk, aki hernia ing.-lágyéksérv-et diagnosztizált...
Aznap még be a sebészetre, ahol újabb időpont: 04.27-én anesthes vizsgálat, majd 05.05-én már műteni akarták/vágás, majd másnap már hajították volna haza/...ja, és még aznap gyorsan megszúrattam a laboros csajokkal...
Ellenben 04.23-án 2 ismerős által eljutottunk a SOTE II. Kútvölgyi tömbjébe, megismerve azt a dokit, aki az ismerőst is műtötte, laparral 07.11!-én lesz a műtét...
...osztályrekonstrukció zajlik, ha előbb lesz hely, szólnak...

Aznap még a legszebb történés, hogy Tomi újra itthon van, és együtt Adriennel! :)
Úgy örülök Nekik! Úgy szeretem ezt a srácot, mintha ezer éve barátok lennénk. /meg is látszott, ki az a hülye, aki magas sarkúban fut, és ugrik a másik nyakába? :) /
...
Viki barátnőmmel még mindig 1 hullámhosszon vagyunk, annyi különbséggel, hogy velem 1 hét elteltével történnek ugyanazok dolgok/érzelmek, mint Vele...
Noel még mindig tündéri, és egyre "érdekesebb"...
...olyan dolgokat hajt végre, hogy csak ámulok...
...
Múlt csütörtökön a karomban tartva 1 hónapos kislányt, sírva fakadtam, mert 2x is rám mosolygott/szoc.mosoly volt a javából!/