Hála...

Megtanultam hálásnak lenni...
...hiszen nem múlik el úgy nap, hogy ne lenne, aki/ami ne segítene rajtam...
Jól esett a lelkemnek, hogy én is segíthettem...
...hiszen, nem tudom, mit hoz a holnap...

Köszönet és hála...

Köszönöm Drága Pannám, hogy érdeklődsz...
Mielőtt elolvastam volna a hozzászólásod, pont akkor gondolkodtam rajta, hogy 1/2 éve nem írtam...pedig lett volna mit...talán csak apróságok, de mégis jelentőségük volt...
...
...időközben elvesztettem sok mindent, ezáltal önmagam is semmissé váltam...és Karácsony előtt 1 fontos tanítást kaptam...
...mégis van miért hálásnak lennem...
Ahogyan Alíz kommentjéből idézem U2 blogjában  http://piroskukorica.blogspot.hu :  "Egy kicsit mindig lehetsz szomorú...de bízzál az életben - nem hiába kaptad."

Panna szülinapjára...

Megunhatatlan...



Forrás: konyhalal.cafeblog.hu/?s=toszkán+csokitorta&byBlog=1

Fele arányban készítettem...

Már ketten...

...látogatták meg kertünk múlt csütörtökön...

Meglepetés...

Tegnap már tehetetlenségemben majdhogynem sírva fakadtam, az utolsó pillanatban nyeltem vissza könnyeim...
...de ahogyan dolgoztunk együtt délután, az érzés elillant...
Bevásárlás után a Férjem rohant elém, hogy óvatosan, de siessek, mert, ha nem látom, nem fogom elhinni...
S valóban...a kertünkben sétált, vacsorázott 1 kölyök...
Jelenleg csak netes képem van róla...

Legalább itt ne...

...kelljen megjátszanom magam...
...megfelelnem az embereknek...
...Itt a jó idő, de a munkában annyi terhet raknak ránk, és nem érzem azt, hogy mellettünk állna valaki is, hogy konkrétan az élettől is elment a kedvem...