De hogyan?...

Azon gondolkodom...

...hogy hagyjak időt...
...vagy keressem, mert szeretném...de, már március vége óta nem ad életjelet...
...vagyis a blogjából értesülök a Velük történtekről...
...és értem én, hogy bele lehet fáradni az egoizmusba, ugyanazokba a körökbe...
...és nem is kényszeríthetem, hogy reagáljon...
...viszont azt nem értem, hogy-ha fáj is-de miért nem szembesít hibáimmal, hiszen valószínű, hogy ezek miatt tűnt el "nyomtalanul"...
...valószìnű azért, mert tudom mik azok, és nem akar bántani...
/és a rádióban ebben a pillanatban csendült fel Kowalsky Meg A Vega-Mint egy jel...😉/
...pedig Ő mindig megmondta, amit gondol, ami a szívéből fakadt...
...és én sem akartam /meg/bántani...
...és nem büszkeségből nem keresem...
...és, ha, akarja az élet/sors, majd visszaadja az életembe...
...ahogyan Tavaly februárban megkeresett...azóta kísérte nyomon az életem...
Tanított...
Mellettem állt...
Velem együtt izgult/sírt/örült.
Már írtam, de naponta eszemben van...
Hálás vagyok Neki, Aki "KicsiLány"-nak nevezett.

Azt hiszem...

...fejlődöm...
...amikor már nem azon agyalok, hogy elérem-e a buszt, mert az utolsó utáni pillanatban lépek ki a kapun...
...hanem arra, hogy elérem, mert így kell lennie...
/persze, ha, nem, akkor, meg úgy.../...
...amikor már nem a pénztáros lepődik meg Egerben/bár ilyen meglepett arcot sem láttam még életemben/, amikor ott hagyok 1 csokit, és 1 mosolyt a kedvességéért; hanem, én, amikor úgy köszönnek el tőlem a buszon, hogy "További szép délutánt..."...
...amikor zenehallgatás közben rácsodálkozom a felkelő napra a felhők mögött...
Gyönyörű volt...flow...
...arra gondolok, hogy a jelenben maradni...
...megélni a pillanatot...
...és már senkinek sem elmagyarázni, hogy mit miért tettem az életemben...

Feltétel nélküli szeretet vs. elengedés...

Nem győzök hálásnak lenni...
Elsősorban Pannának...
...majd Mr. X-nek...
...és azoknak a barátoknak, akik iszonyú közel állnak/tak a szívemhez, de 1 mondat, vagyis inkább több elsodorta Őket tőlem...
Együtt lépkedtek velem az úton, majd elengedték kezem...
...de, akkor ennek így kellett történnie...

Amikor az Univerzum támogat...

1 mosolyban-
Kis Pasiéban
Kicsi Lányéban
Kowalsky dal minduntalan, amikor a gyermek osztályra érek...

A pillanatok ereje...

Mosoly és érintés...
Amikor rámosolyogsz egy 2 év forma kislányra-akinek a szeme olyan kék, mint a Tiéd-és Ő azon kívül, hogy visszamosolyog, érinteni szeretne...és hagyod...
Futás után ülsz a folyó parton elrévedve a semmibe...nem gondolkodva...nem agyalva...csak megélni a pillanatod...mert a Tiéd...
A nap felé fordítod arcod, csukott szemeden át érzékelsz...
1 kávé nem ledöntve, nem rohanva...

Pataki Zita gondolatai...

"Hiszem, hogy a csodák körülvesznek Bennünket, és a legnagyobb nehézségek leküzdésével tanuljuk a legtöbbet..."...