Élni a pillanatban...

Tegnap Szavazat számláló Bizottság tagjaként későn értem haza...
Már alkonyodott, amikor a buszból kinézve a gyönyörű égbolt látványa tárult elém...
Elakadt a lélegzetem, és önkéntelenül is mosolyra húzódott a szám...
Ahogyan pötyögöm be a sorokat, most is mosolygom...
Hálás vagyok a sorsnak ezért a pillanatért, az elengedésért...

Pöttöm lányka...

4 éves...
Postáról kilépve, vártam a zebra előtt, hogy váltson a lámpa pirosról zöldre, amikor hátrafordultam, és megláttam őket.
Sohasem találkoztunk még, mégis úgy éreztem, mintha...
...és Bogi mégis rohant felém, anélkül, hogy leguggoltam volna Hozzá, vagy ölelésre tártam volna karom.
Természetesen átöleltem, felvettem, cipeltem a boltig, közben énekelt nekem.
Anyukája a kis tesóját hordozta.
Állítása szerint a kicsi lányka öreg lélek-babaként is komoly volt-és vannak emberek, akiket kiválaszt magának...dolgunk van egymással...
Olyan örömet szerzett a személyiségével, hogy a szomorú pillanataimban ebből töltekezem...

Üvölteni szeretnék...

...hogy hová tűntél?
Magaddal vitted a boldogságot...😔
Pedig tudjuk-amit Eszter barátnőm is vall..."hiszem, ha dolgunk van még egymással a sors keresztezi majd utunk"...
...vs. "Nem minden vihar azért kerül az utadba, hogy elpusztítson, néhány vihar az előtted álló utat tisztítja meg."...

El akarlak felejteni...

...kitörölni az agyam minden zugából...
...szívem minden egyes rezdüléséből...
...lelkem minden apró kis szegletéből...

1 újabb...

Kowalsky koncert...
Bp. Barbra Negra Track...
Merőben más volt, mint Debrecenben...
...más csapattal...
...más lelki megközelítésben...
...szakadó esőben...
...de, megérte!

A múlt...emlékei...

Ülök a lépcsőn és potyognak a könnyeim...
"A múlt a múltté..."- hiába mondják nekem...
Ösztönösen kutatok az emlékeimben...

Kisugárzás...és a lélek...

Figyelem a tekinteteket, mégsem látom...
...próbálok figyelni a lélekre, mégsem érzem az embereket...
Most gyűlölöm magam...