Mindenkit megmarok...

...nem csodálom, hogy elfordulnak Tőlem a barátok...
...Mindenkit bántok...
Lenyomom az egót...
...máshol többet látok bele, mint kellene...
...nagyon nem vagyok a helyemen...
Keresem az utam...
...jelenleg azt sem bánnám, ha a kezei közt kötnék ki...

Aki ismer...

...mert, hogy kell ilyen bejegyzés is...
...nem lehet mindig minden rózsaszín...
...csak áltatnám magam...
Tegnap óta hisztis picsa vagyok...
...konkrétan nem tudom az okát...
...aki ismer, tudja...
Szeretném itt megosztani, de, az még várat magára...
/mert nem kellenek az okosságok, bármilyen segítő szándékkal történnek/.
Tegnap este zokogva futottam ki szüleim sírjához...
Ott, sikerült megnyugodnom, befelé fordulnom.
Elcsendesedtem...
...és megértettem a nap folyamán, ...csupán azért, mert, az életem nem az elvárásaimnak megfelelően alakul...nem kell másokat bántanom-tegnap ezt is kellőképp csúcsra járattam...
Pedig, nem kellene semmit tenni, görcsösen akarni, hogy megfeleljek, szeressenek, csak sodródni, elengedni...
...hisz' "akivel dolgom van..."

...leszek én az a mosolygós lány...

Lélek-emelés...

Mosolyogva összefutni a végzettel /kolléga, akinek nem szeretnék a kezei alá kerülni...😉/...nincs annál felemelőbb pillanat...

...mint, ahogyan futni a kánikulában szív szorításig, figyelve a legvételre...
...hiszen "Az életedet nem a lélegzet vételek száma határozza meg, hanem azok a pillanatok, amikor eláll a lélegzeted."
...
A mai nap történése 1800 ccm Suzuki Intruderen száguldani utasként sokkal-nagyon sokkal...😉

Valahogyan...

A mai reggelt máshogyan él/t/em meg...
...elmerengve abban, hogy csodaszépek a felhők, ahogyan "el vannak helyezve" az égbolton...
...a nap, ahogyan ragyog...
Mintha csekély életem utolsó reggele volna...
...de, azt hiszem kihoztam/hozom belőle a legtöbbet/legjobbat...

Amire tanított...

Ma már tudom...
...Panna barátnőm hiába mondta...
...muszáj volt a saját bőrömön megtapasztalni...
...ma már máshogy élem meg...mert, megélem a pillanatot...
Ezt próbálta /Ő is/ tanítani nekem...
...komolyan venni már nem tudom az újabb próbálkozásokat, de, kihozom belőle a legjobbat...

Merengve töltődés...

2 nap a héten, amikor bosszankodhattam volna azon, hogy esik az eső, amikor indultam haza...de! ezzel egy időben kisütött a nap!
Az 1. gondolatom az volt, hogy az esőt/nehézségeket értettem magamban ezalatt/ napsütéssel-mindig követi szivárvány!
Jönni fognak szebb napok!
Csak az apróságokból kell lépcsőt építenem...
Az esti futásból, amikor megálltam csodálni a naplementét, a virágzó akác-és bodza illatot szívtam mélyen magamban...
...amikor már azt hittem, feladom, mert elfáradtam, mégis vitt a lábam...

Nem telik el nap...

1 ideje ezek a gondolatok forognak a fejemben...pedig, ha a jó oldalát nézzük, hálás lehetek, amiért összekapcsolódott az életünk...
"Már minden helyen kerestelek, ahol nem vagy, csak azt a helyet nem találom, ahol vagy. Csak azt tudom, hogy ott vagy, ahol én nem vagyok. De hol vagyok én? Azt kívánom, bár itt lennél, hogy megmondd. Esetleg ha nagyon-nagyon erősen kívánnám, akkor itt lennél?"