Hétvége a konyhában...

Egész hétvégém a konyhában telt...
A csirkés quiche-n kívül szombaton készítettem szilvás sütit, és tavaszi szeletet.
Tegnap pedig a csirkés quiche-ből csirkés lepénykenyér lett, pite formában sütve.
Legközelebb pedig a tortilla-t próbálom ki pite formában.
Eddig is főztem-sütkéreztem, de most nagyon belehúztam.
Eltettem pár üveg szilva dzsemet is.
...és este jött a vihar...nagyon brutál volt!
18 órán keresztül nem jutottunk áramhoz...azt hittem meghülyülök...

Régmúlt, és mégsem...

Mennyi mindenre képes rájönni az ember lánya...
...ezzel nem mondtam újdonságot, tudom...
pl. hogy bármennyire nem olyan a kapcsolatunk az edzővel, mint rég, mégis hiányzik a zumba...
...vagy hogy a pite formát még gyermekkoromban vettem Sárospatakon 1 táborozás alkalmával, és idáig a szekrény mélyén bujdokolt...
Hülye dolgok ezek, nem számottevőek, csak úgy eszembe ötlöttek...

Rita kérésére...

A blogomon már eddig is sok téma megfordult, nemcsak kifejezetten az IVF, ezért a kisautón kívül felteszem az arra érdemesnek tartott recept alapján elkészített kaja fotóját /ezt jól kicsavartam/...
Íme a csirkés quiche~és ahogy ígértem brokkoli nélkül~
Még egyszer köszi Mesi!

Vacsik bármikor...

Vacsira elkészítettem a Töltött Lepénykenyeret Mesi módra!
A kinézete extrém lett, de ahogyan írtam Mesinek is, az íze kárpótolt.
Töltött lepénykenyér
Holnap pedig ezt szeretném kipróbálni:
csirkes-brokkolis-quiche
~bár lehet, hogy brokkoli híján ez az összetevő kimarad belőle~
De azért a favorit még mindig a Mesi féle tortilla Kata módra~csirkehusis~! :)

~Remélem Mesi nem baj, hogy közkinccsé teszem a receptjeid...bár, amit sikerül egyáltalán úgy belinkelnem, hogy a többiek számára is hozzáférhető legyen~/vagy én vagyok a béna, de valamiért nem megy/...

Sírás fojtogat...

Tele vagyok aggódással, szorongással...pánik betegségnek azért nem nevezném, de ha így haladok...ki tudja mi lesz a vég kifejlet...
Éjszaka minden kis neszre felkaptam a fejem, a szívem majd kiugrott a helyéből.../még szegény Férjem is riasztottam/...
Nem~lesz~jó így...
Reggel már nem bírtam ki elindulás előtt sírás nélkül sem...ilyenkor elgondolkodom, amit Kinga barátnőmnek mondtam hétfőn~miért nem sikerült az a rohadt lombik? Most otthon lennék nyugiban, lubickolnék a babavárás örömében...
Ahogyan Tvrtko írta a könyvében-nagy rajongója lettem~"Biztos, hogy van Isten? És ha igen, biztos, hogy ezt akarta?"

Ismét...

Kitört rajtam a letargia...
Munkába jövet már úgy kellett visszafognom magam, hogy ne törjön ki rajtam a sírás...
Egyrészről féltem az életem, másrészről viszont kilátástalannak érzem...
Ja, és saját magam előtt hiteltelen vagyok...

Valami nem stimmel...

A zumba általában feldobódott hangulatban talál...ha meg nem, akkor az esetek 95 %-ában a végére átjár az eufória érzése...de tegnap a végére piszkosul elfáradtam...
Este ketten bográcsoztunk 1 kis babgulyást, borozgattunk ,/konkrétan 3 pohár Sangriát ittam meg/, és fél dél környékén ki is dőltem...hajnalban felébredtem, hogy takaróval melegem van, anélkül fázom...mint amikor láz gyötri az embert...és iszonyatos módon fáj a fejem, és gyenge vagyok...
Régebben is voltak már migrénes panaszaim, és azt hiszem ez a mai közel hasonló volt...12-kor tudtam kikelni az ágyból gyógyszer segítségével...
...végül is nézzem a jó oldalát...egész héten arra vágytam, sokáig aludni...