Tükör...és nem szeretem, amit benne látok...

Mióta munkahelyet váltottam, edződöm...
...már nem vagyok az a "cuki" lány, aki mindig elsírja magát, ha, bántják...
...aki már tud NEM-et mondani...
...aki már nem akar mindig mindenkinek megfelelni...
...akit időnként még a pokolba rántanak a lelki sérülések, de a szívtörések már nem /vagy talán csak ideig-óráig/...függetlenül attól, hogy okozója vs. elszenvedője vagyok...
Érzéketlen lettem...
...és ez így nagyon nem jó...
...de, koronát igazítok, és megyek tovább az utamon...
Azon az úton, amit választottam...

Írás...

Utamba sodort az Élet...
Sorsom vagy...vagy Tiéd én?
Nem tudom...
Kétségek közt vívódom...

Actually...

"Meg kell végre értened: nem menthetsz meg mindenkit! Egy valakit azonban igen: önmagadat!....... Nem kell félned senkitől, semmitől, csak saját magadtól! ..... Figyelj! Mire gondolsz!?!" (...)

Pillanatokban az érzések...

Megtanultam...
...értékelni a hétköznap csodáit...
...edződni...
...fogalmazhatnék úgy is, nyerssé válni...
...1 jól elkapott pillanatban magamért kiállni...
...és ezzel egy időben mosolyogva távozni; annak, aki megbántott-a mosolygós Mr.Egó-az emlékezésre időt hagyni...

...aki valóban szeretett/?/, Nála nem bánkódni, hogy hibáztam-amiért/hogy-vége lett, hanem, értékelni, hogy át/megélhettem...

Gyors összefoglaló...

Csütörtök:

1 volt kismamám megszült-ez csodálatos volt abban a napban...-ahogyan köszöntem el Tőlük, mert a kis fia a mellkasán feküdt, el kezdte Kristóf a sírást...visszaléptem, mosolygott...

Tudom, hogy nem tudatos, de jól jött ki...

Nst-n is mindig a hangomra kezdte el a ficánkolást, ahogyan Heni elmesélte...

Aztán rosszkor voltam rossz helyen...ami az egész napomra rányomta a bélyegét...

...és még láncolatok sorozata...

Aztán, csak a sírás maradt a társam...

Pénteken pont ebből kifolyólag gondoltam 1 nagyot...megérkeztem Mr.Egó-hoz...

Beismertem, hogy hisztis picsa voltam-mondta is, hogy tudta, hogy békén kell hagyni...

Elnézést kértem...

Majd hirtelen ötlettől vezérelve, elmondtam, hogy megélem a pillanatot...megöleltem...

Egész héten rengeteg km-t tettünk a lábunkba...
Hol csapattal, hol 1 ismerőssel nyomtuk le a szokásos bringa távot...

Tegnap ismét visszatértek a 3 évvel ezelőtti tünetek...

Megélni...

...és elengedni...
Most ilyen helyzeteket kapok...
...ma is...
...hogy jól döntöttem-e?
Majd igazolja az élet...

Mindenkit megmarok...

...nem csodálom, hogy elfordulnak Tőlem a barátok...
...Mindenkit bántok...
Lenyomom az egót...
...máshol többet látok bele, mint kellene...
...nagyon nem vagyok a helyemen...
Keresem az utam...
...jelenleg azt sem bánnám, ha a kezei közt kötnék ki...