Ma volt 1 játszmánk...már nem akarok gyerkőcöt...
...Persze, ő győzköd, hogy majd akarni fogom...hiszen a mostani körülmények...
...nem csodálkozom, de nem vagyok meggyőzve...
...eddig is volt valahogyan, tudom, és ezután is lesz...
...és ha mindig a jobbra vár az ember/lánya/, akkor tényleg elrepül felette az élet...kihasználatlanul...
...de nekem ez így nem megy...
...sorban szülnek barátok, ismerősök; készülnek a babavárásra, a "projektekre", és nem érint meg...nem vagyok irigy, sem féltékeny...
...Tiszta vicc! Nem 1 bejegyzésem szólt már arról, hogy mennyivel jobb lenne, ha nem éreznék...aztán a sors ad 1 lehetőséget, és én pedig nem élek vele...
Szánalmas vagyok.../legalább az önirónia működik/...
3 megjegyzés:
Lehet, hogy jobb is, ha egy kicsit felalod és feljeted a dolgokat, aztán egyszer csak észre sem veszed és jön egy újabb lehetőség...
Vagy nem tudom!
Szia!
Jó, hogy ennyivel megúsztad a balesetet!!!
Igen, vannak ilyen alkalmak, mikor az ember némileg feladja, de nem teljesen. Hidd el ez normális dolog (tudom).
Az égiek veled vannak! Tudod!
Örülök, hogy semmi bajod. :) És nem vagy szánalmas. Ilyet ne mondja. ember vagy nem gép, érzéseid, hangulataid vannak és ez így természetes.
Díj nálam neked. :)
puszi: L.
Megjegyzés küldése