A tegnapi nap margójára...

...tudom, már ismerős más blogokból ez a cím...mégis ezt választom én is...
Nem tudom, mikor lesz könnyebb...éjszaka alig aludtam, ma is őrlődöm...
A munkáltatóm a mundérbecsületét védi, én pedig nem tudtam/mertem semmit mondani tegnap...tényleg alig fogtam fel a következményeket...
Zumbáztam, ma tekertem, hogy kapcsoljon az agyam...nem ment...mit lehet még túlélni ép ésszel?...
...és megint ott tartok, hogy gombóc van a torkomban, nem tudok nyelni...

Keseregni jöttem...

Ugyanis ma felhívott a MEP-es nőci, és az elcseszett jelentésből tényleg lesz valami...vagy visszavonják a finanszírozást, vagy mit tudom én...nem tudtam figyelni, csak sírtam...
Hát ez van...
A héten álmodtam anyuval is...ismét összevesztünk valamin, aztán a nyakába ugrottam...nem vagyok normális, komolyan mondom...de segítséget hiába is kérek Tőle a temetőben, és az álmokon keresztül...nem szeret már...mondom, hogy nem vagyok normális...

Elmerengés...avagy a blog a psychológusom...

Ahogyan olvasom a Csajok blogjait, és egyébként is, ma pl. végig motoszkált bennem, hogy míg ők megtalálták az értelmét a dolgoknak, addig én miért nem?
Mit kell még tanulnom ebben az életben?
Tudom, hogy ezt már írtam, de miért érzem azt, hogy selejt vagyok, hogy nem tartozom sehová, hogy nincsenek céljaim?
/Hülye példa, de nekem kedvenc számom sincs...hogy védőnő lettem, nemcsak a gyermekszeretetemnek köszönhetem.../
Persze, elfoglalom az agysejtjeim a hobbijaimmal, de ezek vajon igazi hobbik? Szívből végzem, az tény...
De azon túl...csak sodor az élet...vagyis sodródom...
Míg másnak vannak céljai, addig én céltalan vagyok...
Tudom, persze, erre mondjátok, hogy az álom/cél a gyermek...de kinek, és miért? Társadalmi elvárásként, munkahelytől szabadulásként?
Férjem szemében látom a szomorúságot, a vágyat, de a magaméban az igazi elhatározást nem...csak érte szülni, hogy boldog lehessen...lehet, önző vagyok, és tuti, hogy másként gondolnám, ha velünk lenne...

Pásztor Classic...

"Az embert nem a fájdalmak ölik meg, hanem a remények, amelyekben csalódott..."

Jucus tortája...

Ma-holnap Juci barátnőm 3 x-es, ahogyan írtam is szombaton, éppen ezért tegnap készítettem neki 1 tortát...
Nem lett valami fényes...sem a torta, sem a kép, ~elcsesztem a csurgatott csokival~, de a lényeg, hogy szeretettel készítettem...
Ismét aranyos volt a virágos néni, kaptam tőle szalagot, /én választhattam ki, melyik tetszik~mint a gyerekek, komolyan mondom :) ~/, és ráérek visszavinni...

Egészségnap...

Ma reggel már 8-ra mentünk segíteni...vérnyomás, vércukor, koleszterinszint mérés...
Közben kiugrottam vásárolni is Jucus barátnőm szülinapi tortájához a kellékeket...
Anno szegény anyukája sütött nekem a 25. szülinapomra, most rajtam a sor, hogy elrontsam a 3 x-es küszöbét...
Volt ma 1 tündéri doktornő is, akinél, ha már úgyis késik 3 napja a vérzésem, akkor megnézettem magam...valójában arra voltam kíváncsi, hogy cysta teszi-e...s mi derült ki? Van 1 epekövem, és apró tüszőim érésben...
Ez akkor most hogyan is van?...
...s abban a pillanatban hasított belém, hogy ma 1 éve, hogy nem sikerült a transfer...
Véradásra is mentem volna, de nem kellett nekik a vérem... :) :( 1 hónapon belüli fogászati kezelés miatt.
Délután pedig fergeteges~mert tényleg az volt~ 1 1/2 órás zumba maratonnal zártunk...

Időpont~Pásztor Classic

Komolyan mondom, tegnap 5 percenként csörgött a telefonom...azt hittem már földhöz csapom mérgemben...de mielőtt összetörtem volna felhívtam még Tamást...
Hétfőn 13.30-tól vár minket...
De azt már most tudom, hogy nekem nem lesz Pesten állásom...jelen álláspont szerint...

Pásztor Classic...

Az úgy kezdődött, hogy Húsvétkor összeült a család, és beszélgettünk a munkakeresésről...
Férjem említett 1 nevet/címet, mire Sógorom kontrázott, hogy akkor miért nem lépünk Feléjük? E-mail, önéletrajz, képek...
Mire én is végigböngésztem az oldalt/pasztorclassic.hu/, rá kellett jönnöm~Laciéknak meg is írtam~hogy labdába sem rúghatunk...
Aztán elérkezett a péntek, és mégis fordult egyet a gondolkodásmódom, az esélytelenek legnagyobb nyugalmával elküldtem Nekik az előbb leírtakat, persze mindezt úgy, hogy nem szóltam a Férjemnek...válaszra vártam...s tegnap meg is érkezett telefonhívás személyében Férjem mobiljára...
...szegény, hirtelen tisztában sem volt a dolgokkal...
Annyit mondott Tamás, hogy nem is tudja melyikünkkel beszéljen :)
"Látatlanban" tetszenek a munkái, hosszú távon tudnák alkalmazni, de előtte még 1 személyes egyeztetés is szükségeltetik...
...s talán engem is, mert tetszett neki a talpraesettségem... :)
Basszus! Ki tudnánk innen, az idegőrlésből szakadni...
Ahogyan Férjem fogalmazott: az álma válna valóra...

Frenetikus ZUMBA edzés Reginával...

Regina kint él Angliában...időnként hazalátogat...
Andi elment zumba maratonra, ezért ma Regina tartotta az órát...hogy mennyire jó fej ez a csaj...
1 óráról volt szó, mégis 1 1/2 órát tartott...és rugalmas volt, amikor 1-1 zenére az ő koreója helyett Andiét táncoltuk el...

Állandó gyomorgörcs...

...keseríti meg egyébként sem unalmas hétköznapjaim...
...pláne, ha már közelítek a munkahely felé...
...annyi szerencsém van, ha kimegyek látogatni, a gyerkőcök mindig elterelik a figyelmem, megnyugvást adnak...
Egyfolytában kattogott tegnap is az agyamban az a kis lurkó, aki elvarázsolt a szemében megbújó akarással...

Gabitól...

Virslis lábtörlő kicsiben tekercs tésztából...
http://gabicsek.blogspot.hu/2012/03/virslis-labtorlo.html

Szkepticizmus...csak nem nálam...

Ez még a márciusi bejegyzésekhez tartozna, de így egyben látom a történéseket...
Az úgy történt, hogy Gyöngyi barátnőm kártyát vetett...cigánykártyát...gyertyával, bal kézzel, sorrendben, stb...szóval "hivatalosan"...
Azon a héten mint tudjuk, ki voltam bukva a melóhelyi csesztetés miatt...
...a kártya totál kidobta...
...és a gyermek nem szerepelt benne...
Ma is csinált egyet "hívatlanul"...gyertya nélkül...
...ma szerepelt ez a lap együttes: vágy-szomorúság-gyermek-szerencse...
A héten egyre többet olvastam a Csibéket, ezáltal az örökbefogadást...nem, nem mondom azt, hogy fel vagyunk rá készülve, és önként, dalolva már ebben a percben belevágnánk~kődobás elve~de letisztult valamelyest a munkahelyi balhé az agyamban, és átvette helyét más...
Most mondja azt valaki, hogy nem a tudatalattim szórakozik velem...

Légy szi mondjátok meg...

...hogy lehet nem agyalni?
Hogy lehet napokat sírás nélkül eltölteni?
Melóban a markukban röhögnek, ha látják, hogy ki vagyok...otthon pedig nem adhatom ki magamból...tartanom kell magam...
Ezt Est-nél találtam, és sajna találó..."...képtelen vagyok kitépni magamat ebből az állapotból"
~tudom psychológus, vagy gyógyszerek~