2013. július 20., szombat

Leánybúcsú...

Már nem is tudtam akarom-e valójában...életem első és talán utolsó leánybúcsújában vettem részt tegnap este...talán, túl sokat vártam?...Valószínű...
...Vagy csak egyszerűen hajtott a kíváncsiság, milyen érzés átélni azt, amit az ember lánya filmekben lát...begördülő limuzin az éjszakában...
Andika megy férjhez, és már 2 hete lázas készülődésben voltak a csajok...
Ő mit sem sejtett az egészről...Elmentünk a házukhoz 21 órára, és akinek volt hangja/az nem én voltam/, elénekelte a Lakodalom van...helyett Leánybúcsú van a mi utcánkban...
Készültünk neki Férjismereti teszttel, sodrófával/szöveg rajta-kezemben az irányítás/ :) ; veszekedés esetén összetörendő tányérral, elsősegély ládikával, melynek tartalma a terhességi teszttől, a betéten át, az óvszerig tartott... :)
S persze közben folyt a pezsgő...annyira, hogy Kati, aki a nyársalásnál is hozta a formáját, most sem múlta alul önmagát... :)
Rengeteget nevettünk...
Melusék délutánosak voltak, így ők csak 23.15-re, a Limó érkezésére értek oda/itt jegyezném meg, hogy a srácok viszont irtó jó fejek, segítőkészek voltak mindannyiunkkal/...célirányosan nyakunkba vettük a Morrison's Ligetet...
Nagyon szuper hely, főleg az udvar, és a retro terem tetszett, de az utóbbiban nagy volt a tolongás...
...és ahhoz képest, hogy dresscode-os, és tényleg ki voltunk rittyentve, elég érdekes öltözeteket láttunk...
03.30-ig maradtunk, közben 1 percet le nem ültünk, és rá kellett, hogy jöjjek, öreg vagyok már bohócnak...elfáradtam, fájt a lábam a szandálban, de ezzel nemcsak én voltam így...
Már hangunk sem maradt mára... :)
Nem nézelődni/pasizni mentünk, de esküszöm normális pasit aligha láttunk...
...sőt, még kritikát is kaptam...
Nem azt szerettem volna, hogy körbeajnározzanak, de valljuk be, kinek nem esik jól, ha bókolnak neki?
Szóval, tényleg eljárt felettem az idő...még jó, hogy a Férjem másképp gondolja, és ez a lényeg valójában, nem?...
Tudom, ez az este nem is rólam, és nem is a többiekről szólt...
A buli végére szerintem mindenki kitáncolta magát annyira, hogy józan állapotban tért haza...
5.19-kor estem be az ajtón...már nem is tudtam mi lenne a jó...átestem a holtponton, de mégis pihenni kellett, mert most is dög fáradtnak érzem magam...persze, még mára sem javultam meg teljesen...
Andika ma az Fb-n köszönetet mondott nekünk...én mégis úgy érzem/és ez most nem paranoia, de tényleg!/, hogy ha lehetett volna engem kihagyott volna a szórásból...már reggel flegmáskodott...
A csapatot ugyan meghívta az esküvőre, de 3 csajt a lagziba is...tudom, nézzetek hülyének, de fáj valahol...jó, pár vacsi még nem jelenti azt, hogy sziklaszilárd barátság alakult ki köztünk, de azokat valahogyan elfelejtette...
...én meg egyszerűen hülye vagyok...hogy próbálok kialakítani a legtöbb emberrel barátságot...

2 megjegyzés:

Névtelen írta...

Ne haragudj meg a véleményemért, de nagyon bosszant a pesszimizmusod. Téged mindenki bánt, téged mindenki elkerül, téged mindenki kibeszél a hátad mögött, stb. Azért, mert mindenben csak a negatívumot látod! Egy leánybúcsúban az a lényeg, hogy a menyasszony jól érezze magát, és ahogy olvasom, ennek érdekében mindent meg is tettetek. Ha meghívnának az esküvőre, akkor meg az volna a baj, hogy jaj oda ajándékot kell vinni, az mennyibe kerül. Ha jól vettem ki az írásaidból, van egy férjed, egy magánházad és munkád. Tudod, hány nő van, akinek ebből egy sincs? És mégse panaszkodik ennyit. Oké, azt belátom, hogy nagyon szeretnél babát és drukkolok is, hogy ez minél hamarabb sikerüljön!!! De gondolod, hogy ha várandós lennél, akkor minden sötét felhő szétoszlana a fejed fölül és egyből rózsaszín lenne a világ? Akkor nem beszélnének ki, nem röhögnének rajtad, ahogy írtad? Próbáld meg pozitívabban szemlélni a világot, rengeteg önfejlesztő könyv van fent ingyenesen a neten. Ahogy Te nézed a világot, a világ is úgy néz vissza rád! Megváltoztatni előbb csak magadat tudod és aztán a világot, de menni fog! Az nem kifogás, hogy nem tudsz eljutni a pszichológushoz, ő sem oldaná meg a problémádat, csak te magad! Kívánom, hogy minél hamarabb kisüssön a fejed fölött a nap, hogy a gólya is könnyebben odataláljon hozzád! (Remélem nem moderálod ki, és nem vitaindítónak szántam, csak próbáltalak egy kicsit megrázni, elgondolkoztatni)

Pocilakóra várva írta...

Kedves Névtelen!
Ahogyan látod, nem moderáltam ki a hozzászólásod...
Talán az vagy, aki a múltkoriban Vikiként fogalmazott...
Csak egyet nem értek...és ne haragudj meg érte, de ha mégis, tedd azt; de ezt a blogot én írom, ha öröm ér, ha bánat...elviselem a negatív kritikát, hiszen az építő jellegű, mint mondják...de aki névtelenként ír, miért nem vállalja fel önmagát? Akárcsak 1 nick névvel...