2013. november 8., péntek

Beáék...

"Pótanyám"-ék jártak itt délután...
A kisebbik lánya maga volt a tünemény, a nagyobbik/aki keresztanyjává fogadott/ otthon maradt, mert tanult...ez a lány mindig tanul...versenyre készült...
A kis csaj szerepelt, produkálta magát, sőt! nem sok embert fogad el, de még puszikat is kaptam tőle... :)
Beától pedig a végtelen szereteten és türelmen kívül/mert amennyit én beszélek... :) :( /még ezt:
Már milyen régóta szeretnék...

A kis csajszi döbbentett rá /igazán/, hogy tényleg megértem az anyaságra...
Lehet, hülyén hangzik ez most/és most jövök a közhelyekkel/de ismét éreztem azt a bizonyosságot, hogy ez az érzés kell nekem...