Most ismét ott tartok, ahol eddig...nem érdekel, ki olvas/nem olvas...ez az időszak ismét a szomorúságról szól...
Reggel konkrétan már ott tartottam, hogy sírógörcsöm volt, mégsem tudtam sírni...
Aztán jött a Tina-féle bevetés/Tina köszi, mert valamennyire hatott/...párnába ordítás, bár szerintem így is azt hitték a szomszédok, hogy ölnek, vagy akár én tettem saját magamban kárt...ezután megindultak a könnyeim, de olyan hisztérikusan...még jó, hogy csak egyedül voltam otthon...
Ahogyan csillapodtam, úgy sírtam, mint kislány koromban...átfogva a térdem, és egyszerűen nem gondolkoztam...csak folytak a könnyeim...
Erre még a HoneyBeast is rátett...
Aztán, természetesen a boltban már mosolyogtam-még jó, hogy a Hooligans szólt, és magamra tudtam erőltetni a mosolyt sírás helyett...
7 megjegyzés:
Ölellek. Okosat mondani nem ér ilyenkor, meg nem is kell.
ETAMA
Drága Etama,
Nagyon köszönöm!
Ölelés Poci! És ne zavartasd magad. Ha kell, akkor kell. Én baromi sokszor csináltam ezt ősszel, télen...
Puszik és ölelés!!!!
Köszi Drága Tina!
...és Neked is U2!
Szia! Nekem a sikertelen beavatkozások után az alábbi sorok adtak erőt: “Egy meddő nő annyiszor kerül padlóra, ahányszor feláll. Nem marad ott elnyúlva, port nyelve, mert tudja, hogy az út végén a kincse várja.
Egy meddő nő erős, aggódó feleség, mert figyel a férfira, és félti, védi, elé áll, ha úgy érzi, bántás érheti, védi a lelket, kíméletesen tálal, a legjobb időben.
Egy meddő nő tud nagyon gyenge lenni, napokig a kudarc után, kitépik a szívét, de aztán feláll, nem is áll, ugrik, libben-toppan, mozdul, harcol.
Egy meddő nő, nagyon egyedül van, és mégsem, mert a szívében ott él a gyermeke már évekkel előbb.
Egy meddő nő tud bölcs lenni, tud értékelni, tud vigyázni, tud tanulni, de egyet nem tud: feladni. “
Köszönöm a soraid!
Megjegyzés küldése