2014. június 11., szerda

Érzések...és az álmok...

Tegnap, hazaérkezés után Férjem megállapította, hogy úgy lettem terhes, hogy ő ott sem volt... :)
Még jókat derültünk a délután folyamán, aztán mélyreható beszélgetés vette kezdetét...
Majd/mivel úgyis tudjátok, nem vagyok 100-as/ az éjszaka folyamán arra riadtam fel, hogy az asszisztens ismerősnek mesélem el ugyanazt, amit az előző bejegyzésben vetettem virtuális papírra; miszerint, 7-6-3 sejtesek, és nem fog sikerülni, hiszen a 8-10 sejtesek sem sikeredtek...aztán barnázással álmodtam, majd fogakkal...
Milyen /szar/ember vagyok én?...Nem bízom a gyermekeimben...Tudom, ezt már a múltkor is fejtegettem...
Egyszerűen nem tudom a pozitivitást az agyamba programozni...köszönhető a több évi kudarcnak, de aztán valahogyan mégis sikerül felszedni magunk a padlóról...
Ahogyan olvastam Molly blogjában is, én is összetehetném a 2 kezem, hiszen van 1 szerető Férjem, és lássuk be, akárhányszor is megriadok a lombik okozta kiadásoktól, mégis sikerül~még ha az utolsó utáni pillanatban is~megoldást találni...
De meddig mehet ez így?...Meddig lesz kitartása?...Nem kételkedem Benne, félre értés ne essék, csak sajnálom, amikor a kudarcokkal kell szembesülnie...
Nem tudom mit tehetnék...Tudom, minden fejben dől el...
Tegnap úgy aludtam el, hogy arra gondoltam, pozitív tesztet szeretné/n/k látni...lám, nem sikerült jól az álom...
Tudom, Barbi barátnőm szokta mondani, hogy a félelmek kivetülését látjuk az álmainkban...
***
Most jelenleg katatón állapotban vagyok...
Teszek-veszek, töltöm a szabadságom, és üresnek érzem magam, próbálok úgy tenni, mintha egyedül lennék...védekező mechanizmus?

10 megjegyzés:

kretty írta...

Poci, a legutolsó lombikomnál szentül meg voltam győződve róla, hogy nem sikerült. Még a vérvételkor is mondtam a nővérkének (sőőőt, a tesztem is nega volt). Aztán a Sztárdoki így vette fel a telefont: Gratulálok.... :)

Csigusz írta...

Jajj, de lemaradtam itt! Nagyon szoritok!!!

Angel írta...

Szia!
Nekem a 3. beültetés sikerült. Az elsőnél 2 blasztocisztát kaptam vissza,nem történt semmi,a másodiknál 4. napon 2 db korai blasztoból sem lett semmi, a harmadik alkalomnál 5,7,s 8 sejtes 3 napos embriókból hordom,most a szívem alatt a 20 hetes magzatom. A HCG-m a leszívástól számolva 14. napon 137 volt. Bízz bennük, én is azt tettem!

Pocilakóra várva írta...

Köszönöm Lányok!
Olyan jó, hogy erőt adtok! :)

FElla írta...

Poci szerintem nem fejben dől el hanem testben. Tudod hogy én hányszor álmodok kisbabával? Általában olyan álmok hogy eggyüt küzdünk, menekülünk valahova és nálam van egy kisgyerek (vagy néha egész nagyobb pár éves) akire vigyázok. Aztán terhes vagyok? Nem. Még a következő beültiig se jutok el.

Pocilakóra várva írta...

Fella :(

Pinkman írta...

Nagyon nagyon drukkolok Neked, Poci, szerintem a pocódban van a legjobb helyük!!! Vigyázz magadra, ölelést küldök!

Heni44 írta...

Poci az egész a pillanat milliomodrésze alatt dől el, mi nem tehetünk mást csak bízunk és remélünk, de ez nincs befolyással a történésekre sajnos :-) Szóval kitartás !!!!

U2 írta...

Az elmúlt időszakban lefoglalt a saját nyomorom, ne haragudj, fel sem fogtam mik történnek veletek :-) Nagyon, de nagyon szorítok és rengeteg szuper energiát küldök :-)

Pocilakóra várva írta...

Pinkman,
Nagyon szépen köszönöm! ölellek
Heni,
Igazad van...
U2,
Ne viccelj! Tudod, mindenkinek a saját gondja a legnagyobb!
Köszönöm!