Este már überköcsög voltam...egyszerűen senkivel sem akartam megbeszélni semmit...
Vikivel még szombaton megbeszéltük, hogy keddtől megyünk együtt futni...
18.20-kor már elviselhetetlen voltam, és hívott, hogy most menjünk ki, sétáljunk 1. körben, és beszélgessünk...
Nagy csatákat vívok mostanság, mint tudjuk...ő pedig megérzi a történéseket, az érzelmeket...
Annyit mondott, hogy tudja, min megyek keresztül, hihetetlen, mennyire hasonlítunk...
Cirka 2 órát voltunk kint, és a séta-kocogás végére teljesen lenyugodtam...
Annyit mondtam, hogy qrva jó volt!
21.05-kor hívott, hogy ugyanezt elmondja... :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése