40.

Már hetekkel ezelőtt meghívást kaptunk 1 meglepetés szülinapra.
Az ünnepelt húga készült e tervvel.../család, pár barát összerántása volt a cél/.
Nem kis szervezést igényelt a dolog, de megérte!
16 órára volt gyülekező Szilviéknél, addig őt Marcsi elvitte csavarogni...
Férjem megkértem, hogy készítsen 1 rózsát, legyen emlékezetes...

Munkából hazaérve, mindent hátrahagyva, gyorsan nekiláttam a könnyű tekercseknek. Volt kapkodás ám rendesen, hogy abban a rövid időben elkészüljünk, minden flottul menjen...de megígértem.
Lopakodó üzemmódban vártuk a lányokat. Tudtuk, Szilvi extrém érzékeny, itt bizony sírás lesz...és tényleg, ahogyan megszólalt a zene, meglátta a csapatot, zokogni kezdett...engem is vitt magával ez az érzés...
Nagyon jókat beszélgettünk, úgy összeségében, az idő gyönyörű volt, gyerkőcökkel játszottunk, és az ő kislányuk, Dorka a 17 hónapjával teljesen levett a lábamról...
Van 1 közös képünk, ahogyan bújik hozzám... <3 p="">Bár, alkalmazkodó kiscsaj, szerintem bárkivel elvan...
Annyira édes volt, ahogyan veszekedés az édesapjával... ;)
Ezen az estén megváltozott bennem valami...
...már nem a környezet elvárásainak akartam megfelelni, önmagam miatt szeretnék gyermeket...
Egyszerre voltam hálás, és sebezhető...
Tetézte még ezt Andika hívása, üzenetei; miszerint megérkezett a távlelet, az MR...negatív...
Sírásba fulladtam...igyekeztem mindezt úgy tenni, hogy ne vegyék észre...
Tényleg kegyes hozzám az ég...
21.30-ig simán kitartottunk, de akkor már senki sem akart a terhükre lenni.