Katatón állapot...?

Ebben létez/t/em kedd este óta...
1. körben lefagytam, amikor megláttam a vérzést...
Átvillant az agyamon, hogy el sem kezdődött, már be is fejeződött?...
De!
Rájuk bízom magam...

Már rutinosan...

9.25-kor már telefonáltam...
...természetesen az egyik vonal foglalt volt...
...gondoltam, a másik kicseng, és majd valamikor felveszik...
...viszonylag hamar meg is történt...
...kértem az embriológiát, de még akkor ébresztették őket, és csak annyit mondott a hölgy, hogy biztos lesz, aki ébred, és menjünk 12.30-ra...
Viszontagságos utunk volt...2 percünk volt kiérni a buszig, az átjárónál pirosat kaptunk; a BKV-s járat lerobbant.../túl hamar értünk volna oda enélkül/...sétáltunk egyet...úgyis azt szerettem volna...ragyogó napsütéses időben...
1/2 órát csúsztunk a konzival, és kiderült, hogy 1 embriónk nem úgy osztódott, ahogyan a többiek...de Krizsa, ahogyan természetesen mi is, ragaszkodtunk mindhármójukhoz...
Közben rákérdeztem az utro-ra...anno még Heni írta a blogjában, hogy 3*2-ben egyeztek meg...
Annyit mondott a doki, hogy ha 1 nőnek ez a megérzése, akkor nincs ellenére, de a terhesség megtartásához 2*2-nek is elégnek kell lennie...
A műtőhöz vezető úton sokan mentünk, de ami még meglepőbb volt, hogy az öltözőben cirka 11-en, /+ akik cserélődtek előttünk/ voltunk...
Ment a hülyeség javában... :)
Annával maradtunk ketten, és szegényt szóval tartottam...
Mondta is a Férjem, hogy az én hangom lehetett kihallani, míg ők, pasik kint csendben ültek... :)
Az őrzőben Kati volt, és természetesen ment a hülyeség... :)
Bementünk a műtőbe, megnéz/het/tük az embrióink, s Férjem bent is maradt a transfer idejére.
Majd saját lábon sétáltam ki, és szerintem nem volt 10 perc, amíg fektettek...
Iszonyat SOTE feeling...futószalag...

Ilyen még nem fordult elő...

Írok majd hosszabb beszámolót, de most csak annyit, hogy visszakaptuk mind 3 embriót, de beültetés alatt/után görcsöltem, estére pedig vérezni kezdtem...

Ovitrelle...

A doki az Ovitrelle adagját, és időpontját nem említette, de tudom, hogy 250 egységet kell belőnöm, bármikor.
Kedd este 9-kor megtörtént.

Folliculometria...

Kora reggel indultam, mégis cirka 2 órát vártam.
Számítottam rá, Ildikó mondta, amikor az időpontot kértem.
Fura volt úgy ülni ott, hogy csak olvastam, és nem elegyedtem szóba senkivel, pedig, aki ismer, tudja, hogy tudok beszélni...
Csak figyeltem...
...
Miután bekerültem, gyors helyzet felismerés...
...UH: bal pf-ben 19 mm-es tüsző.
Gyors konzultáció.
Ovitrelle holnap.
Szombattól 2*2 Utrogestan.
Kedden 9.30-10 között telefon a biológusoknak.
Aztán hajrá...spontán ciklusban.

Megjegyzés: Pár szót váltottam az egyik asszisztenssel, 3. épületet kellett felhúzniuk, annyian vagyunk már...ott található Krizsa doki is-Főépület mögött.

Mindig történik valami valamiért...

Ma esedékes volt még 1 neurológiai vizsgálat mindkettőnk számára.
Később keltünk, mint, amit elterveztem, de mint kiderült, Főorvosnő is 10-kor kezdte meg rendelését, mert az osztályon is dolgozott.
Amíg Férjem várakozott, Böbe utáni segélykiáltást eszközöltem, és kértem, hogy kérje le a hiányzó eredményeim.
Sikeresen!
"Vicces" a történet...
2 éve a Mycoplasma pneumoniae IgG szeropozitív lett, most teljesen negatív...
A Chlamydia pneumoniae IgG kétes...
Mit fog ehhez szólni a doki?...
/Az IgG átesett fertőzést igazol/
Amíg a labort intéztem, a Főorvosnő megérkezett.
Mindig figyel a sürgős esetekre, az eü. dolgozókra...hamar be szoktam kerülni; de mivel nem látott, ráment a délelőttünk...ami a Férjem szempontjából nem volt sikeres, hiszen még a fogászat is mára volt ütemezve.
Én elvagyok ilyenkor 1 könyvvel, megtanultam türelmessé válni...
...s ilyenkor eszembe jut az is, hogy azért kell ennek így lennie, mert 1 nagyobb/rosszabb/ dolgot előzünk meg vele...
A főorvosnő sűrűn elnézést kért/még ő!/, majd megvizsgálta Férjem. A sejtésünk beigazolódott...nyaki gerincsérv...
Elküldte carotis UH-ra, MR-re, fizikoth-ra. /09.27, 10.03/
Közben az EEG-m nem tudta kiértékelni a gépben, ezért felvetettem, hogy megnézné-e papír alapon...elszáguldoztam érte, közben pedig ott tudtam segíteni...
Nem teljesen jó a görbe, de egyenlőre csak observatio-t igénylek...

Semmi hír...

A bakterológiáról...
08.09-én levették a vért Chlamydia Pneumoniae, Mycoplasma Pneumoniae, ill. TORCH irányában.
3-4 hetet ígértek...
...azóta sem semmi...
...és már gondolkodom azon, hogy lemondjam az UH-ot, hiszen ezek nélkül valószínű csúszás lesz...
Persze, nyugtatom magam, hogy addig megérkezik a negatív eredmény...

Családi...

A tavalyi évhez hasonlóan Marcsiéknál került sor 1 összejövetelre.
Tavaly Felíciáék maradtak ki, most a "felnőtt gyerkőcök".
Délelőtt a csapat nagy része túrázott, délután a pihenés, és a beszélgetés kapott szerepet.
Lillával tavaly is sokat beszélgettem, most sem volt ez másként...
Annyira őszinte ez a lány...

Csajok segítség!...avagy gyors körkérdés...

09.07-én késő délután elkezdődött a vérzés.
Kedvenc Dokker a ciklus 10-12. napja közt szeretne látni.
Ildikóval tudtam beszélni, és ő a csütörtök reggelt vette alapul, ezért 19-én kell mennem UH-ra.
Bízom Benne, félreértés ne essék, de nyugtassatok meg, hogy nem lesz késő...

40.

Már hetekkel ezelőtt meghívást kaptunk 1 meglepetés szülinapra.
Az ünnepelt húga készült e tervvel.../család, pár barát összerántása volt a cél/.
Nem kis szervezést igényelt a dolog, de megérte!
16 órára volt gyülekező Szilviéknél, addig őt Marcsi elvitte csavarogni...
Férjem megkértem, hogy készítsen 1 rózsát, legyen emlékezetes...

Munkából hazaérve, mindent hátrahagyva, gyorsan nekiláttam a könnyű tekercseknek. Volt kapkodás ám rendesen, hogy abban a rövid időben elkészüljünk, minden flottul menjen...de megígértem.
Lopakodó üzemmódban vártuk a lányokat. Tudtuk, Szilvi extrém érzékeny, itt bizony sírás lesz...és tényleg, ahogyan megszólalt a zene, meglátta a csapatot, zokogni kezdett...engem is vitt magával ez az érzés...
Nagyon jókat beszélgettünk, úgy összeségében, az idő gyönyörű volt, gyerkőcökkel játszottunk, és az ő kislányuk, Dorka a 17 hónapjával teljesen levett a lábamról...
Van 1 közös képünk, ahogyan bújik hozzám... <3 p="">Bár, alkalmazkodó kiscsaj, szerintem bárkivel elvan...
Annyira édes volt, ahogyan veszekedés az édesapjával... ;)
Ezen az estén megváltozott bennem valami...
...már nem a környezet elvárásainak akartam megfelelni, önmagam miatt szeretnék gyermeket...
Egyszerre voltam hálás, és sebezhető...
Tetézte még ezt Andika hívása, üzenetei; miszerint megérkezett a távlelet, az MR...negatív...
Sírásba fulladtam...igyekeztem mindezt úgy tenni, hogy ne vegyék észre...
Tényleg kegyes hozzám az ég...
21.30-ig simán kitartottunk, de akkor már senki sem akart a terhükre lenni.