UH eredmény

Eszeveszett sebességgel rohannak a napok, és nekem cirka bejegyzésekre sem marad időm :S
Most is csak annyira ültem le, hogy begépeljem, hogy csütörtökön voltunk a 2. esedékes/hasi/ ultrahangon a Férjemmel, és szerencsére ott is mindent rendben találtak!
Más doki volt, és más asszisztensnő...sokkal alaposabb, és az utóbbi jóval kedvesebb volt, mint a múltkoriak. Most nem hajították ki a másodperc töredéke alatt, majdnem 1/4 órát volt bent!
Holnap pedig készül a háziorvosához, megmutatni az eredményeket.
Én pedig mehetek dolgozni egész évben...:S; szabadság híján.../na, jó 2 napom van, amit az ünnepek közé tartogatok... :S/

1 éve...

Tavaly ilyenkor voltunk a beültin...

Elválás kezdete...

Este feltettük hirdetésben a hot rod-ot nagy sajnálatomra...de a tv-től nem jelentkeznek...:S
Ebben az egészben az a rossz, hogy lepapíroztatni nincs keretünk, és így nem tudom megvenné-e valaki...illetve a vevőkört is meg kell találni az ilyen jármű esetében...
Tudom, valamit valamiért...

Múlt csütörtök

Múlt héten írni akartam...de mégsem tettem...annyira tolultak bennem az érzelmek-ahogyan most is-hogy nem akartam fújni a régi lemezt...
Mégis 1 dolgot kiragadok a múlt hétből:
Eltelt 3 hónap, és csütörtökre volt időpontunk a nyaki ultrahangon a Férjemmel. 13 órára kellett mennie, és cirka 2 perc alatt ki is hajították...az asszisztensnő végtelenül bunkó volt, az empátia 1 szikráját sem véltem felfedezni benne...de a jó hír az, hogy a doktornő semmit sem talált, bár sokáig nézte a bal oldalt/ott, ahol a fogának már csak a gyökere van/...
...
Ma ismét rám tört az ambivalencia...:S
Türelmetlenség váltakozása a vágyódással. Kell nekem sok babás blogot olvasni...de hát ez már így marad...

Hm...

Basszus, a vesémbe lát...mármint a psychológus.
Ma töretlenül mentem, olyan "majd lesz valami" alapon, és felszínre kerültek olyan dolgok, amelyek ismét sírást váltottak ki belőlem, de nem baj.
Újabb időpontot nem tudtunk egyeztetni, mert jövő héttől bolondok háza lesz melóban, de felajánlotta, hogy ha tudom, nyugodtan keressem telefonon, és egyeztetünk; ill. ha csak bármi aktuális megbeszélnivaló van, de nem rendszeres, akkor is kereshetem.
...és a vesémbe lát jelzés ekkor ötlött tudatomba, miszerint még majdnem hogy ő kért elnézést, amiért a 2 alkalommal nem tudott segíteni...

Nem is tudom...

Úgy látom ma igazán a sorok embere/lánya vagyok...
Csak úgy dől belőlem az értelmetlenség...:)
De most komolyan! Annyi minden fontosabb és szívet tépőbb dolog van az életben, ami mellett az én gondjaim, gondolataim eltörpülnek, de mégis mindent a szívemre veszek, holott tudom nem kellene...

S mert...

Úgy érzem, szétpattan az agyam-már ha még egyáltalán létezik-miért hiszik azt emberek, hogy képes vagyok megoldani azt a problémát, amiben csak közvetetten vagyok érintett? Hogy megfeszülhetek, akkor sem tehetek más hanyagságáról...
Sorra jönnek a panasz-áradatok, és én érzem magam iszonyat pocsék helyzetben, pedig tényleg nem tehetek róla.
Azt hiszem a psychológust is lemondom...
...nincs időm...
Persze, tudom, az embernek arra van ideje, amire szeretné...
El kell/ene döntenem, mi fontosabb, a munkám, vagy saját magam...
...azt hiszem nem az utóbbi mellett voksolnék...