Múlt héten írni akartam...de mégsem tettem...annyira tolultak bennem az érzelmek-ahogyan most is-hogy nem akartam fújni a régi lemezt...
Mégis 1 dolgot kiragadok a múlt hétből:
Eltelt 3 hónap, és csütörtökre volt időpontunk a nyaki ultrahangon a Férjemmel. 13 órára kellett mennie, és cirka 2 perc alatt ki is hajították...az asszisztensnő végtelenül bunkó volt, az empátia 1 szikráját sem véltem felfedezni benne...de a jó hír az, hogy a doktornő semmit sem talált, bár sokáig nézte a bal oldalt/ott, ahol a fogának már csak a gyökere van/...
...
Ma ismét rám tört az ambivalencia...:S
Türelmetlenség váltakozása a vágyódással. Kell nekem sok babás blogot olvasni...de hát ez már így marad...
2 megjegyzés:
Ez a hozzáállás valahonnan ismerős, amikor mentem 2hetes kontrollra, nekem is "bekukkantott" a doki, közölte, hogy nem kell védekeznünk, öltözzek és menjek, Isten áldjon... Én meg csak álltam a nadrágommal a kezemben és bámultam ki a fejemből, h "Most mi van??!!"
Szia!
Hasonló esettel már nekünk is volt dolgunk, s ráadásul a kicsi Viviennel! Azt sem nézték, hogy pár hónapos gyerekről van szó, aki szopik, meg hát ugye napi rezsim. Szóval vannak érdekes emberek, orvosok...
Remélem nem csak vágyódás marad sokáig!
PÁPÁ
Megjegyzés küldése