2010. november 22., hétfő

S mert...

Úgy érzem, szétpattan az agyam-már ha még egyáltalán létezik-miért hiszik azt emberek, hogy képes vagyok megoldani azt a problémát, amiben csak közvetetten vagyok érintett? Hogy megfeszülhetek, akkor sem tehetek más hanyagságáról...
Sorra jönnek a panasz-áradatok, és én érzem magam iszonyat pocsék helyzetben, pedig tényleg nem tehetek róla.
Azt hiszem a psychológust is lemondom...
...nincs időm...
Persze, tudom, az embernek arra van ideje, amire szeretné...
El kell/ene döntenem, mi fontosabb, a munkám, vagy saját magam...
...azt hiszem nem az utóbbi mellett voksolnék...

2 megjegyzés:

Linsy írta...

Én nem hiszek ebben az "arra van időm, amire szeretnék" elvben. Annyi mindent szeretnék, de túl sok minden fontosabb.
A pszychológusra viszont próbálj meg időt szakítani, hisz ha elég kitartó vagy biztosan segíteni fog. :)
puszi

Mátébogyó írta...

Pedig az utóbbi mellett kéne már végre...