Numero 2...vagyis volt már ilyen bejegyzésem...

Milyen hülye az ember/lánya...
Tudom, hogy spontán nem lehetek várandós, de az ember lánya a szíve mélyén mégis csak várja, hogy majd most...
Egész héten ingerlékeny voltam, és azt éreztem, hogy a melleim iszonyatos módon feszülnek, fájnak...elvetettem a feltételezést, és meg voltam róla győződve, hogy biztos cysta rendetlenkedik odabent, mert még más kísérő tünetem is volt...
Tegnap kellett volna mennem rákszűrésre, de aránylag közel a menseshez, nem akartam bekockáztatni, majd decemberben elmegyek...
Tegnap este kijelentettem ismét sírva, hogy el vagyunk ketten, nincs szükség bővítésre...nem akarok újra lombikozni, örökbe fogadni meg most pláne, hogy nem...
...hogy ennek volt-e hatása, vagy a tudat alattim üzent újra, vérzéssel álmodtam...s mit ad az ég? Nagyobb összebújás után jelentkezett a vérzés, 24. napra...
Esküszöm, lottóznom kellene!...

:(

Basszus, már megint elcsesztem! Szar embernek érzem magam... :(
Timi, csak segíteni akart, és reagált, s még a végén úgy érzi, hogy ő jött ki rosszul ebből az egészből! Pedig nem! Nem tehet róla, hogy az érzelemvilágom, mint a hullámvasút!...

Ingadozom...

Basszus...ez az érzelmi hullámzás nagyon rányomta a bélyegét a mai napra is...
Még jó, hogy szegény Timi nem küldött el...oda...
...cirka 2 perc alatt 15 év történetét meséltem el neki...még mosolyogtam, ahogyan írtam róla, aztán jött 1 téma, és el kezdtek csurogni a könnyeim...
...miért olyan nehéz az élet?...

It is you... /Dana Glover/

Kósza érzések...

Nem tudom eldönteni, mi tombol bennem valójában...
A héten megkaptam, hogy semmit sem érek...és nem teszek annak érdekében, hogy másnak jó legyen...
Tényleg, ha belegondolok, valóban önző vagyok...nem állom meg a helyem, sem a hivatásomban, sem a hétköznapi életemben...
...azt viszont "elvárom", hogy rám is odafigyeljenek...
/még jó, hogy vannak barátok, akik ezt nem vetik a szememre/.
Ezen agonizáltam egész héten, s lám, tegnap 1 olyan ismerőstől kaptam, akitől nem vártam...
Rengeteget csalódtam a héten az emberekben...ébresztő! Üdv a Klubban, ahogyan mondani szokás...
Kedden már annyira padlón voltam, hogy kész csoda volt, hogy egyáltalán hazaértem.
A másoknak való megfelelés nem az én asztalom, de hogy magamnak sem tudok megfelelni, na ott már bajok vannak...

No comment...

Az egyik percben leírnak, a másikban megvetnek,
A következő pillanatban fontos vagy valakinek...

Timi és a kisautó...

Szerda délután Timi eljött Mátéval rendbe hozni a kisautót. Nem kevés munkájába került, míg én Mátét szórakoztattam...
A Férjem elfelejtette megköszönni, mondta is, miután elautóztak.
Most itt megteszem helyette is: Köszönjük szépen!