Nem tudom eldönteni, mi tombol bennem valójában...
A héten megkaptam, hogy semmit sem érek...és nem teszek annak érdekében, hogy másnak jó legyen...
Tényleg, ha belegondolok, valóban önző vagyok...nem állom meg a helyem, sem a hivatásomban, sem a hétköznapi életemben...
...azt viszont "elvárom", hogy rám is odafigyeljenek...
/még jó, hogy vannak barátok, akik ezt nem vetik a szememre/.
Ezen agonizáltam egész héten, s lám, tegnap 1 olyan ismerőstől kaptam, akitől nem vártam...
Rengeteget csalódtam a héten az emberekben...ébresztő! Üdv a Klubban, ahogyan mondani szokás...
Kedden már annyira padlón voltam, hogy kész csoda volt, hogy egyáltalán hazaértem.
A másoknak való megfelelés nem az én asztalom, de hogy magamnak sem tudok megfelelni, na ott már bajok vannak...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése