Felkészültem...

...arra, ha beszól ma, tuti, borítok...és az a baj, hogy már az sem érdekel, ha emiatt elveszítem a munkám...hiszen tudjuk, ő a kiskirály!

Mi érhet még?

A mai nap katasztrofálisra sikeredett...
Nem volt elég, hogy korán reggel már a drágalátos kolléganő simán beleszólt a munkámba, délután még folytatta, ja és kedden úgy bejött dolgozni, hogy még nem is köszönt, bár ez érdekel a legkevésbé; de ezt még ma megspékeltem annyival, hogy kibeszéltem őt, de úgy, hogy ő is hallja...
reakció semmi...és még én húztam fel magam rajta, és nem hogy tovább provokáltam volna, /bár azzal meg azt érem el, hogy simán az arcomba nevet/; inkább "kimenekültem" a helyzetből...hát milyen ember vagyok én? :((
Nagyon bánt, hogy nem tudom az ilyet elvből magasról...

Tortilla zumbával fűszerezve...

Kedden este edzés után barátnőm és az edzőnk kikötött nálunk tortilla vacsira :)
Beszélgettünk, de persze annyi mondanivalónk volt, hogy mindenbe belekotyogtam :(
Vártam a visszajelzést, de 1 sort sem kaptam Andikától :(
Nem azt vártam, hogy magasztaljon, csak szerettem volna tudni, hogyan érezte magát nálunk...
Nem tudom mi van velem, hogy mindent magamra veszek...
Ahogyan tegnap is karomban tartottam egy 2 hónapos csecsemőt....Donát rengeteget gagyogott, és hangosan kacagott hosszúnak tűnő perceken át, és sikerült előcsalogatnia a könnyeim...
...ha fáj valami, ismét belesajdul a hyper érzékeny lelkem...

Nehéz...

Egyre több pofont kapok...nem közvetlenül az élettől, hanem azoktól, akiben megbíztam...

Érzékeny széria...

Én nem engedhetem meg magamnak, hogy érzékeny legyek?
Nekem nem jár, hogy zokogásban törjek ki, vagy csak mélázzam dolgok felett?...

Tudni kell feladni...

Azt hiszem, írnom kell...
Popi írta, hogy a gyermek hiánya érzést feladni nem lehet, max. enyhíti az idő...elraktározzuk magunkban, és időnként újra elővesszük...
Amikor 1 kislány az oviban sírva bújik hozzád, mert kapaszkodót keres...vagy amikor 1 barát közli, hogy júliusban apa lesz, és mosolyogva gratulálsz neki, pedig a szíved vérzik...
...féltékeny lennék? lehet...
...de aztán gyorsan el is vetem az előbbi mondatban leírt lidércet, és arra gondolok, hogy tudni kell feladni...hiszen már ezt a blogomban számon vettem...
...különben is, akkor hol maradna a zumba?
Ma olvastam 1 sms-t, amiben 1 sorstárs leírja, hogy úgy érzi neki soha nem lesz gyermeke...na, valahogy én is így vagyok ezzel...
Már nem hiszek a szavakban, nem hiszek a közhelyekben...
...talán azért, mert nem tudom milyen feltétel nélkül szeretni...

B. Ú. É. K

Sikerekben gazdag Boldog Új Esztendőt kívánok Mindenkinek!
...s köszönöm Blogtársak, hogy kitartotok mellettem!