Konzultáció 2. felvonás...

Reggel 7.30 koptatva a Klinika lépcsőjét...szokásomhoz híven...
LH, ösztradiol vérvétel megtörtént; és közölte a szülésznő/az a "kedves"/, hogy elég 12 órára visszajönnöm konzultációra.
El is indultam felfedezni a környéket, mondván mit üljek ott, ahol a légkör sem a vidámságáról híres...de aztán 9 óra előtt már ismét fent ültem az osztályon...valahogyan még sem volt kedvem barangolni...de még szerencse, mert 10 óra felé szólt ugyancsak ő, hogy ha kész az eredmény, mehetek is be...és tényleg...cirka 10 perc múlva megjelent a születési dátumon a kijelzőn, és a következőkkel fogadott az orvos: jó az eredményem; /ezt szinte tudtam...na, nem nagyképűségből, hanem azért már a 16. napon tartunk a Gonapeptyllel/.
Kérdezte, hogy szedem-e a bromocriptint, és van-e tapasz receptem. Mondtam, hogy 2 hete mindent felírt, ki is van váltva.
Kaptam hozzá útmutatót, mikor melyiket, és meddig...Ma indul a 2 tapasz, mellé még ugyanúgy megy a Gonapeptyl 27-ig, és a bromocriptin...
De hogy én már most mennyire utálom ezt a tapaszosdit... :(
De tudjuk, mindent a cél érdekében!
Kérdeztem a dokit, hogy volt-e rá példa, hogy nem ébredtek fel az embriók? Mire annyit válaszolt, hogy 50-60 %-os a túlélési arány...ok, ezt értem, de én arra vagyok kíváncsi, hogy egyáltalán? Tehát 0 %...de totál elbeszéltünk egymás mellett....
Ja, és a szülésznőtől is megkérdeztem ezt; mire ő annyit felelt, hogy a legjobbakat fagyasztják le, ezáltal 1-2 felébred! Úgy legyen!
Mondta azt is, ha frisset kezdtünk volna, újbóli vizsgálatok kellettek volna, mert csak az 1 éven belülit fogadják el...~na, ez az, amire nem volt időnk~...majd, ha megyünk a kis tesóért-azt azért még hozzáfűzte...
Jövő pénteken ismét vérvétel, és UH...és 29-én ET!
Közben pedig a Férjem is megjárta a háziorvosát, mert a bal lábára tényleg alig bír ráállni... :(
Táppénzes állományba került ő is-időközben én is elintéztem-, és azt mondta a doki néni, hogy szeretné látni a CT eredményt, még a neurológus előtt...
Ha ügyesek leszünk, 8 órára van időpontunk, és utána még őt is el tudja intézni.

:(

Férjem egyre jobban panaszkodik a derék fájdalmára, ami már a lábába is kisugárzik...oly' annyira, hogy ma délután már alig bírt lábra állni is...mi lesz vele? :(
21-én CT, de az még távolinak tűnik...

Nosztalgia...

Tegnap este cirka 16 évvel ezelőtti számokat hallgattunk, és volt olyan is, ami majdhogynem könnyeket csalt a szemembe...de aztán elmerengtem, falat húztam magam köré, és kizártam az érzelmeket/emlékeket...hogy mire volt jó? Magam sem tudom...talán így már nem fájt...

Pityergés, de belefér...

Kicsit elpityeregtem ma magam...
...kell nekem zumba zenéket hallgatni...tegnap nem volt Melus barátnőm-akivel, mint tudjuk testvérként szeretjük egymást-és így elmaradt a szokásos ökörködés is...
Mennyire fog hiányozni...de most van fontosabb célom!
Múlt héten Andika rám is szólt, hogy már oda sem megyek hozzá; tegnap pedig amikor hívtam, hogy nézze meg hogyan áll a garázsmű, akkor pedig őt kellett picit győzködni... :(
...de nem is emiatt tört el a mécses ma, biztos a hormonok játéka ez...hiszen a Gonapeptyl is tutira hat, mert mióta szúrom magam, azóta iszonyatosan fázom...
...Férjemmel beszélgettünk ma, és ő is azt mondta a picikre, hogy fel fognak ébredni! Igen, így lesz!

Háborút nyertem...

Ma a kedves kolléganő közölte, hogy tegnap padlóra került...jót mosolyogtam rajta...
Győzelmet arattam! Lehet elítélni, de igenis büszke vagyok magamra! Ő nap, mint nap megsiratott, és most visszakapta!
Kérdés persze, ha nem sikerül az újabb IVF, akkor hogyan tovább...mert oda kell visszamennem dolgozni, és kripta hangulat uralkodik...de ezen még agyalhatok addig...
...bár mély nyomot hagyott bennem a doki javaslata...nagyon félek, mi lesz, ha tényleg nem ébrednek fel?? :(

Táppénz

Jeannernek lett igaza...mivel bent még mindig folyik a kavarászás, és az új-régi kolléganő is táppénzen van, és vissza sem akar jönni ide már...Timi érti/tudja miért...és a másik, a drágalátos benyögte, hogy szabira megy, erre én pedig kiböktem, hogy én pedig táppénzre...így el kellett mondanom miért is...nem baj, túl vagyok rajta...
Viszont látni kellett volna azt a megdöbbent arcot-így még sohasem láttam-...micsoda meglepetéseket tudok okozni... :)
Ahogyan Férjem is mondta, ő kereste magának, ezért "Egye meg, amit főzött"...ennyi...

Már megint...

Kb. 2 napja azon agyalom, hogy mi legyen a jövő hetemmel...
Kedden újabb konzultáció, szerdán pedig zúzós nap lesz odabent...szeretném elkerülni...
Szabadságom már így is jóval fogytán, táppénzre pedig nem szívesen megyek, de azt hiszem, kikerülhetetlen lesz...odabent még mindig nem tudják...és keddig valójában szólni sem akarok...mit tegyek?... :(