CT eredmény

9 óra tájban érkeztünk az eredményért, és rögtön ki is adták...
...csak éppen így csúszik a neurológus találka1 hetet..tudom, ezt már írtam, de bosszant a dolog...
Próbáltam kiértékelni a leletet, de sajna nem boldogultam vele...
Férjem holnap megy a háziorvosához, és majd ő megmondja...

Babona contra hülye én...

Tudom, már számtalanszor írtam az előző sikertelenségek után, hogy még egyet nem bírnék ki, stb.; DE! de most tényleg nagy szószban leszek, ha ez sem...a munkahelyemen alig várják, hogy ismét a nyakamba/lelkembe zúdítsanak mindent, és tudjuk azt is, hogy egyre kevésbé biztos az állásom...
Egyfolytában viszket a jobb szemem...nálunk ez a sírás jele...hülye babona... vagy nem is a babona hülye, hanem én...

Úgy szeretném...

Úgy szeretném én is...Férjem hozzáállását magamhoz ragadni...
Ő ugyanis nyugtat, hogy Fel fognak ébredni~bár szerintem szívem mélyén ő is reszket~, de valójában őt már hidegen hagyja ez az egész folyamat...na, ez így, ebben a formában nem állja meg a helyét, de tény, hogy van benne nem kevés igazság...

CT vizsgálat

Férjemnek reggel 8 órára volt időpontja...ehhez képest 8.30-kor be is került...
/az asszisztencia pedig elkeserítően bunkó mód viselkedett...no comment.../
Eredmény holnap...
...pedig tegnap még a neurológus doktornővel is lebeszéltem, ha ma kézhez kapjuk a leletet, akkor este megyünk a magánrendelésére...hát, ez 1 hetet csúszik...

Psychés gát...

Amikor már azt érzed, vége, feladtad...általában akkor kopogtat a remény 1 újabb hajszál vékony fonallal...bízom benne...
Nem igazán aludtam mára virradólag semmit sem...
...csak agyaltam, agyaltam...
...gondoltam, hogy ide ülök éjszaka, és megírom a bennem tomboló kétségbeesés moraját...
...félek...
...sírás kerülget, de csak nyeldesem könnyeim, nem engedek szabad folyást nekik...

Sorstárs elmélkedési nyomán...

Mielőtt Popit olvastam, még a hajnali órákban én is elmerengtem...tudom, pozitív hozzáállás, és igyekszem is mindent megtenni annak érdekében, de egyszerűen semminek érzem magam, és iszonyatosan félek a jövő csütörtöktől...
...most is könnyeim nyeldesem...
...átérzem helyzetét, és teljesen megértem őt...
A sors mindig nyújt valamit...
...amikor azt érzed, el vagy veszve, el is vesztél...így tartják...de mégis a legutolsó utáni pillanatban nyújt 1 hajszál vékony fonalat, ami 1 időre kiránt abból az állapotból...nálunk eddig így működött...
...s még mindig visszhangoznak fejemben Csilla szavai~amit már itt említettem~"A legfontosabbat megkaptuk társunk személyében"...

Popitól...díj

Kezdem azzal, hogy nagyon köszönöm Popinak, hogy gondolt rám, és ahogyan fogalmazott figyelem elterelést javasolt! :)


Szabályok:

-megköszönni, akitől kaptam,

- kitenni a képet a blogunkba,

- írjunk magunkról 3 dolgot,

- továbbítjuk 4 bloggernek.

Magamról:
-extrém érzékeny
-zumba mániás:)
-képes vagyok elveszni a részletekben...

/Az 1-2. tulajdonságom már köztudott volt ezidáig is, de mit tegyek, ha nem tudom kihagyni a felsorolásból?/

Ilyenkor szoktam azt írni, amit most is teszek, hogy én továbbítanám mindenkinek, aki a blogom olvassa!...szabályszegés? Lehet, de nekem így könnyebb... :)