Mielőtt Popit olvastam, még a hajnali órákban én is elmerengtem...tudom, pozitív hozzáállás, és igyekszem is mindent megtenni annak érdekében, de egyszerűen semminek érzem magam, és iszonyatosan félek a jövő csütörtöktől...
...most is könnyeim nyeldesem...
...átérzem helyzetét, és teljesen megértem őt...
A sors mindig nyújt valamit...
...amikor azt érzed, el vagy veszve, el is vesztél...így tartják...de mégis a legutolsó utáni pillanatban nyújt 1 hajszál vékony fonalat, ami 1 időre kiránt abból az állapotból...nálunk eddig így működött...
...s még mindig visszhangoznak fejemben Csilla szavai~amit már itt említettem~"A legfontosabbat megkaptuk társunk személyében"...
2 megjegyzés:
Drága, nem mondom, hogy ne félj, de bízz amíg csak tudsz! Talpra állok majd én is :) és köszönöm az együttérzésedet! Drukkolok, hogy nektek hamarabb sikerüljön ;)
"A remény szívós valami, levágod és újranő"
Szia! Látom próbálsz pozitív maradni, csak így tovább!!!! gratula a díjhoz is! Drukkolok Nektek! Sikerülnie kell!!!!!
Megjegyzés küldése