Valami nem stimmel...

A zumba általában feldobódott hangulatban talál...ha meg nem, akkor az esetek 95 %-ában a végére átjár az eufória érzése...de tegnap a végére piszkosul elfáradtam...
Este ketten bográcsoztunk 1 kis babgulyást, borozgattunk ,/konkrétan 3 pohár Sangriát ittam meg/, és fél dél környékén ki is dőltem...hajnalban felébredtem, hogy takaróval melegem van, anélkül fázom...mint amikor láz gyötri az embert...és iszonyatos módon fáj a fejem, és gyenge vagyok...
Régebben is voltak már migrénes panaszaim, és azt hiszem ez a mai közel hasonló volt...12-kor tudtam kikelni az ágyból gyógyszer segítségével...
...végül is nézzem a jó oldalát...egész héten arra vágytam, sokáig aludni...

Problémák...

Már 1 ideje ezt is halogatom...és csak itt tudok üzenni Nektek!
Eszter, a blogod nem tudom olvasni, de szeretném!
Havanna /ha még olvasol egyáltalán/, nem tudok kommentelni!
Panna, egyszer 1 megjegyzésedben említetted, hogy van 1 hosszú történeted az Életetekről...
Másokat olvasok továbbra is, ha probléma áll fenn, ígérem, jelzek!

Szabadság...

Egyébként a hét sem telt unalmasan...felforgattuk a házat nem kicsit, és sajna úgy elrepült ez az 1 hét, mintha nem is lett volna...
...és amíg el nem felejtem, jövő héten nem lesz zumba, ezért a tegnapi ráadásos volt, és olyan fergeteges, hogy régen nevettünk már ennyit...legalább ott...

Nem egyszerű...

1 ideje halogatom ezt a bejegyzést...
Hétvége óta nem találom a helyem...
Főzőverseny volt a Söröző udvarán, amiről leléptem edzésre~egyrészről talán ez is baj volt; másrészről örülök, hogy nem voltam ott, ugyanis 1 fickó belekötött a Férjembe, aminek tettlegesség lett a vége~...
...Férjem aztán hazajött, és itt várt, amikor vége lett az edzésnek;/pedig nem jellemző rá ez a fajta nyugodtság/...
...átmentem, összecuccoltam, ~egyébként a tavalyi 1. helyezést lecseréltük 2.-ra~, és engem is el kezdett fenyegetni az a féreg...de olyan szinten, hogy már 1 haver futott utána, és elcsípte...másnap pedig itt óbégatott részegen a kapuban...azóta gyomorgörcsöm van...és ettől van a fogyás is; nem/alig~bár az előző jellemző inkább~ tudok kaját leerőltetni a torkomon, pedig ennek így nem lesz jó vége...
...Tegnap este ketten~végre, csak ketten~kiültünk a kertbe beszélgetni, az örök téma is szóba került ismét...annyira édes volt, amikor azt mondta, hogy a nehézségek és a feszült természetem ellenére sem hagyja magát lerázni...
...és egyre jobban hajlik az örökbefogadásra/?/...bár valamelyest kényszerből...az újabb lombik most kilátástalan, és az örökbefogadás pedig nagy tortúra...mit nekünk 3-4 év?...
...erről jut eszembe, valamelyik nap vasalás közben hallgattam a rádiót, és beleborzongtam 1 dal részletbe:
" ...Nekem az lett a sorsom, soha ne adjam fel,
  mit mások könnyen megkapnak, azért harcolnom kell..."...

Játékra fel Sylph-nél!

http://madebysylph.blogspot.hu/2012/07/jatek.html

Forma...

Én nem látom magamon, de vagy formálódtam/átalakultam a zumbától, vagy a sok ideg hatására fogyom...54 kg-ot mutat a mérleg...
/le is fotóztam, de annyira pocsékul sikerült, hogy nem láttam értelmét feltenni..., pedig becs szó, hogy így van!/

Mozzanatok...

"Régen" adtam hírt magamról...
Pedig azóta túl vagyok 1 jó pár dolgon...nem érdekfeszítőek ugyan; ezért nem is gondoltam, hogy rögvest beszámolót tartok...most sem tervezem túl hosszúra a mondandóm...
Katasztrofális vagyok mostanság...
Felemészt a helyzet...a munkában talpalok 3 ember helyett, míg a Férjemnek letelt az álláskeresési időszaka...hogy mi lesz ezután? Majd, aki ezt úgy intézte, meg is oldja...az egyik percben ezt gondolom, míg a másikban a Zagyvának tudnék menni...
De! Sok szaron túl vagyunk már, ezt is áthidaljuk...
A másik dolog, ami nem hagy nyugodni~bár magam sem értem~ a pocakosak látványa...
Ági barátnőm~akit anno pocakosan látogattunk, és örültem nekik~megszült, és ahogy megláttam Grétit /képen csak/ sírva fakadtam...
Tegnap ugyanezt váltotta ki belőlem 1 ultrahang kép...
Ellenben Kinga barátnőmnek nagyon örülök, akárhányszor meglátom a gömbölyödő pociját, és nem vagyok rá irigy!
...vagy tegnap zumbán...ahogyan Ila kislányát megláttam, majd elolvadtam, annyira édes volt...
Ki érti ezt?... :(