1 ideje halogatom ezt a bejegyzést...
Hétvége óta nem találom a helyem...
Főzőverseny volt a Söröző udvarán, amiről leléptem edzésre~egyrészről talán ez is baj volt; másrészről örülök, hogy nem voltam ott, ugyanis 1 fickó belekötött a Férjembe, aminek tettlegesség lett a vége~...
...Férjem aztán hazajött, és itt várt, amikor vége lett az edzésnek;/pedig nem jellemző rá ez a fajta nyugodtság/...
...átmentem, összecuccoltam, ~egyébként a tavalyi 1. helyezést lecseréltük 2.-ra~, és engem is el kezdett fenyegetni az a féreg...de olyan szinten, hogy már 1 haver futott utána, és elcsípte...másnap pedig itt óbégatott részegen a kapuban...azóta gyomorgörcsöm van...és ettől van a fogyás is; nem/alig~bár az előző jellemző inkább~ tudok kaját leerőltetni a torkomon, pedig ennek így nem lesz jó vége...
...Tegnap este ketten~végre, csak ketten~kiültünk a kertbe beszélgetni, az örök téma is szóba került ismét...annyira édes volt, amikor azt mondta, hogy a nehézségek és a feszült természetem ellenére sem hagyja magát lerázni...
...és egyre jobban hajlik az örökbefogadásra/?/...bár valamelyest kényszerből...az újabb lombik most kilátástalan, és az örökbefogadás pedig nagy tortúra...mit nekünk 3-4 év?...
...erről jut eszembe, valamelyik nap vasalás közben hallgattam a rádiót, és beleborzongtam 1 dal részletbe:
" ...Nekem az lett a sorsom, soha ne adjam fel,
mit mások könnyen megkapnak, azért harcolnom kell..."...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése