Életünk...

Ma megejtettük a fogászatot, mert már nincs az a fájdalomcsillapító a földön, ami segítene...
1 órán át volt bent a Kedves, de most már jól van~kopp-kopp...
Azalatt a szakmai felettesemmel beszéltem, és már sírva nyögtem ki, hogy nem bánom, ha elküld a munkáltatóm...
...ráadásul hétfőig a zumba tárgyköre is kérdéses kicsiny falunkban...a helyről, ahol eddig voltunk, el kell mennünk, és a másik hely pedig még nem igazolt vissza... :(
~bár nagyon sokat nevettünk ma is edzésen /ez már megy, mégsem megy/...talán nem véletlenül...

Mozgalmas napok...

Még jó, hogy a héten szabin vagyok, mert ilyenkor talál meg mindenki...
Hétfőn ketten bográcsoztunk sertéspörit csülökkel...kicsit csípősre sikeredett~na, jó, nekem nagyon~de olyan jó volt, hogy csak ketten voltunk...
Kedden paradicsom befőzés volt aktuális...meg tüdőszűrés alkalmassági vizsgálathoz...még jó, hogy Juci barátnőm-koll.nőm bevitt, mert neki is aktuális volt a dolog; valljuk be, egyedül semmi kedvem sem volt megejteni...
Ma szimplán főzés, talán 1 kis lecsó főzés is belefér még...meg konyha/szekrény takarítás...
Holnap fogászat Férjemmel, mert 1 hete már iszonyatosan szenved, csak fél...
Ja, és ma felhívtam az üzemorvos asszisztensét, hogy nagy baj lenne, ha csak jövő héten mennék alkalmassági vizsgálatra, mert tudomásom szerint holnap, pénteken és jövő héten 1 nap lehet menni...mire közölte, hogy nem, dehogyis...de a holnapot rosszul tudom, helyette a péntek-hétfő-kedd van...így lettem tájékoztatva...a kedves munkáltatóm...
Basszus...nem akarok visszamenni jövő héten oda... :(

Gréti...

Tegnap megejtettük a babalátogatást a rokon-barátnőéknél...
Nagyon fáradt volt már a kis csaj /2 hós/; azért inkább vígasztalhatatlanul sírt, mintsem bírta volna a ringatásom...bár 1-1 mosolyt időnként megeresztett, gagyarászott, és közben olyan grimaszokat vágott, hogy még itthon is emlegettük

Remélem a szülőknek nem lesz ellenvetése :)

Szokásos...

Azzal ugye tisztában vagyunk, hogy a drágalátos munkáltatómnak is feltűnt a sok idegeskedés~mellesleg leszarja, de mindegy~ és csütörtökön el akart távolítani munkából; kvázi menjek táppénzre. Na, azt az örömet nem adom meg egyikőjüknek sem, pedig tényleg rám férne...
Pénteken beközöltem, hogy jövő héten elmennék szabira...önként, dalolva...
Alá is írtam a szabis tömböt, amikor beközölte, hogy orvosi alkalmassági lesz a héten, és oldjam meg /legalább a tüdőszűrést, mert az alkalmasságit a következő héten is lehet/...erre alkudozni kezdtem, hogy bemegyek hétfőn dolgozni, és majd máskor lecsúszom...nem ment bele! Bezzeg a másiknak mindent lehet...
Már mondtam is a Férjemnek, hogy már nem érdekel, ha kirúgnak, de nem azért kértem szabit, hogy helyette minden mással foglalkozzam...értem én, hogy kötelező, de ezt akkor is tudta, amikor kiírta nekem a szabit...
...Vessetek meg érte, de basszus, pihenni akartam; legalább agyilag, mert az már durva, hogy tegnap is bevásárlás közben lettem olyan rosszul/pánikoltam be?/...
Megváltás lenne a külföldi munkahely, ~ahol mondjuk csak mosogatni kellene~...tudom én, persze, hogy sehol sem könnyű, és máshol is vannak szemét emberek, de ma már sógornőmnek is feltűnt, hogy már megint fogytam...Férjem szerint lassan elfogyok, bár szerintem az még odébb van...
~még nem zörögnek a csontjaim, bár kilóban már ott tartok, mint 3 éve, csak most rakódik az izom :)

Munkahelyek és padló...

Tegnap előtt már én könyörögtem 1 ismerősnek, ha van valami munka náluk, szóljon...
Tegnap reggel meg is csörrent a telefonom, hogy Férjem be tudna-e menni 15.30-ra a céghez? /DC/
Borult a rend, és én is mentem vele...
...annyit kell tudni erről is, hogy koreai? cég, a fizetés a minimálbért eléri~azt már csak halkan jegyzem meg-talán~és állandó túlóra van; könyörgöm, az embernek pihennie is kell/ene...ekkor már a sírás kerülgetett...
~persze, több a semminél, de a körülmények...~
Amíg a zumbás irodista csajokkal beszélgettem/Éviék/, addig a főnök Férjemmel gyors üzemlátogatást folytatott le...és az önéletrajzát megnézve, megkérdezte, mi a fenét keres itt? /Túlképzett!/
Megköszönve a lehetőséget, ki sem értünk a portán, már nyúltam a telefonom után, és tárcsáztam Gabit, hogy mi a helyzet annál a cégnél, ahol az apja is dolgozik?
Gyors telefon, és visszahívás...holnap délelőtt önéletrajzzal irány be hozzájuk...felvétel jelenleg nincs, de amint sor kerül rá, Férjem lesz az 1.
Normális fizetés, kajapénz, patika kártya, munkaruha, bejárás fizetése...amint ma kiderült a számára...ráadásul a nagy főnökkel is összefutott, aki szimpatikusnak találta...
Én pedig sírásból átcsaptam gyomoridegbe, mert az egész éjszakát végighánytam...így ma itthon is maradtam.
Most sem vagyok toppon, de ha holnap sem megyek, akkor minden leszek, csak jó nem...bár szerintem az ma már megtörtént...

Kikészít...

...a munkahelyem, és a munkanélküliség/bizonytalanság...
Hiába adtuk be az önéletrajzokat, 1 félreértésen kívül semmire sem jutottunk...
Tegnap már pár emberrel felvettem a kapcsolatot, akik külföldön dolgoznak...
Melóban ma annyit sírtam, szinte vígasztalhatatlanná váltam...
Már zumbán is megjegyezték a Csajok, hogy ismét fogytam...

Bánom...

Meddig mehet még így?...
Éjszakánként ismét alig alszom; kattog az agyam, azon, hogy munkában mit felejtek el, mit rontok el...
Ez már arra is rányomja a bélyegét, hogy ma fellépés volt, és hezitáltam, hogy a színpad előtt nyomjam vagy be merjem vállalni...nem mertem...
...most már bánom, de késő bánat...
Kereshetem a kifogásokat, hogy Melus barátnőm sem merte bevállalni, és együtt zumbáztunk lent, biztatva a többieket; vagy hogy Férjem volt lakóhelyén került megrendezésre a fellépés, ~és tudjuk ugye, hogy Andika szereti, ha a helyiek mutatják meg tudásuk; bár 2 csaj volt ismét, aki nem helybeli, na mindegy; ráadásul nekem is szólt, hogy lépjek fel velük~ és ha elrontom, akkor Őt is minősítem~pedig dehogy!~ ha pedig jól nyomom, akkor legalább büszke lett volna rám.../legalábbis a mérai statisztika ezt mutatta/
Ki is akart velem jönni, de lebeszéltem róla, mondván, úgysem lépem fel...
Hogy én mekkora hülye vagyok...