Azzal ugye tisztában vagyunk, hogy a drágalátos munkáltatómnak is feltűnt a sok idegeskedés~mellesleg leszarja, de mindegy~ és csütörtökön el akart távolítani munkából; kvázi menjek táppénzre. Na, azt az örömet nem adom meg egyikőjüknek sem, pedig tényleg rám férne...
Pénteken beközöltem, hogy jövő héten elmennék szabira...önként, dalolva...
Alá is írtam a szabis tömböt, amikor beközölte, hogy orvosi alkalmassági lesz a héten, és oldjam meg /legalább a tüdőszűrést, mert az alkalmasságit a következő héten is lehet/...erre alkudozni kezdtem, hogy bemegyek hétfőn dolgozni, és majd máskor lecsúszom...nem ment bele! Bezzeg a másiknak mindent lehet...
Már mondtam is a Férjemnek, hogy már nem érdekel, ha kirúgnak, de nem azért kértem szabit, hogy helyette minden mással foglalkozzam...értem én, hogy kötelező, de ezt akkor is tudta, amikor kiírta nekem a szabit...
...Vessetek meg érte, de basszus, pihenni akartam; legalább agyilag, mert az már durva, hogy tegnap is bevásárlás közben lettem olyan rosszul/pánikoltam be?/...
Megváltás lenne a külföldi munkahely, ~ahol mondjuk csak mosogatni kellene~...tudom én, persze, hogy sehol sem könnyű, és máshol is vannak szemét emberek, de ma már sógornőmnek is feltűnt, hogy már megint fogytam...Férjem szerint lassan elfogyok, bár szerintem az még odébb van...
~még nem zörögnek a csontjaim, bár kilóban már ott tartok, mint 3 éve, csak most rakódik az izom :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése