Jól vagyok...

Azt hiszem ideg összeroppanást kaptam...
Túl sok minden történt, amiken csak átsiklottam, még a blogban sem tettem róluk említést...
Az egyik pillanatban azt mondtam, túl leszek/vagyok rajta, borítok mindent, még ha ez azzal is jár, hogy kitesznek...volt B terv...nem féltem...
Ma már ott tartottam, hogy kedvem nem volt felkelni, pedig a festés után bőven lenne mit tenni...
Egyszerűen nehezen jöttek a szavak, a gondolatok, védekezik az agyam...
...most ismét ott tartok, hogy nem bírok megálljt parancsolni a könnyeimnek...

Hát már soha...

...nem leszek épeszű ember?
Ömlenek a könnyeim, és nem tudom mitévő legyek...
Reggel már korán bent voltam az SZTK-ban, és lebeszéltem a hiányzó thrombózis paneleket, hogy most még ne...
Az asszisztens a diabetológián is dolgozik, és említettem neki a 2.6-os vércukrom...azt mondta, beszéljünk július elején, szigorúan napi 5x étkezés, és kaphatnék Metformint is...a kaja az nem fog menni, az fix...de ezt mondtam is neki...a folyadék alig csúszik le a torkomon, könyörgöm...
Meddig mehet ez még így?...
A labort is megjártam, a Coeliákia panel levéve/5-6 hét múlva lesz eredmény/, a vérképem holnapra lesz kész...
Már lassan többet járok szúratni, mint bárhová...
Hazafelé gyalogolnom kellett cirka 20 percet, és közben már a könnyeim ömlöttek/még jó, hogy esett az eső, és alámosta őket/ , bementem a szüleimhez a temetőbe...

Összeomolva...

Egyébként sem volt kedvem szabadságra menni, ebben a nyárinak nem nevezhető időszakban...de muszáj volt...el is terveztük, hogy festünk, agyilag rápihenek 1 picit a dolgokra, és talán úgy elviselhetőbb lesz az élet...ehelyett ma csak a lebaszást kaptam az elcseszett jelentés miatt ismételten...
Könyörgöm, ha ennyire fontos, akkor már rég lezártnak kellene tekinteni...de nem...
Ott tartottam, hogy felhívom a Kaáli-t is, és lemondom az időpontot...csak sírtam, és teszem még most is, ha rám tör...jelen pillanatban meghalni szeretnék...

Frászt kapok...azt hiszem...

Ma valahogyan nem akart sikerülni semmi...
A munkában az okos már megint vakított, de juszt is nekem lesz igazam, és ezt holnap a képébe is vágom...basszus, egyébként egyre jobban megy el az önbizalmam, megrettenek már kis dolgoktól is...
Frusztrál a munkám...tudom, váltani kell! Ahogyan Etamá-nál is olvastam~milyen sok igazságot ír le ő is~...
Múltkor Adriennel beszélgettünk zumba után, hogy ő is ugyanezt átélte a volt munkahelyén, mint én...olyan könnyedség futott át rajtam, hogy tudja miről beszélek...
Tudom, hogy ezt már más is átélte, hiszen Melus is erről panaszkodik...csak ott rengeteg ember közt van 1-2 hülye...
Szegény Jucus barátnőm, legalább fél órán át hallgatnia kellett a siralmaim...
Mostanság nagyon sokat jut eszembe az én megtört anyám...mennyivel egyszerűbb lenne az életem, ha fordulhatnék hozzá...
Ma a zumbán is az edző hozta a formáját, de a végén lehiggadtam, mert lenyomtuk a Fiesta Buena-t, és a Cool Down-t...

Vizsgálatok...

Ma informálódtam az urea-, mycoplasma, chlamydia vizsgálatokról, és az nálunk is fizetős-3000 Ft fejenként.
Az asszisztens azt mondta utánanéz a Ca125-nek, az AMH-nak, D vit-nak.
A héten még hívom, és akkor okosabbak leszünk.
Csütörtökön úgyis megyek intézni az újabb vérvételt.
Csajok!
Ugye jól emlékszem, amikor azt mondtátok, hogy 1/2 éven belüli leleteket elfogad Krizsa Doktor?
Majdnem 3 hónapon belül leszek az eredményeimmel 2 hét híján. Vagy nagyon friss kell?

Kesergés...a múlton is...

Előjött ismét a pesszimista énem...
Éjszaka fáztam, leizzadtam, fájt a vesém, nem voltam jól, na...agyalni volt időm...
Eszembe jutottak azok a percek, amikor spontán várandós lettem...és nem kellettek mindenfajta vizsgálatok, csak sima hormonpanel...most meg...

Nem fontos...

Csak a magam kedvéért-észben tartás végett jegyzem meg, hogy 2 napja erősen szédülök pár percig...vagy kimerültség tényleg, vagy hipózom...