Semmi hír...

A bakterológiáról...
08.09-én levették a vért Chlamydia Pneumoniae, Mycoplasma Pneumoniae, ill. TORCH irányában.
3-4 hetet ígértek...
...azóta sem semmi...
...és már gondolkodom azon, hogy lemondjam az UH-ot, hiszen ezek nélkül valószínű csúszás lesz...
Persze, nyugtatom magam, hogy addig megérkezik a negatív eredmény...

Családi...

A tavalyi évhez hasonlóan Marcsiéknál került sor 1 összejövetelre.
Tavaly Felíciáék maradtak ki, most a "felnőtt gyerkőcök".
Délelőtt a csapat nagy része túrázott, délután a pihenés, és a beszélgetés kapott szerepet.
Lillával tavaly is sokat beszélgettem, most sem volt ez másként...
Annyira őszinte ez a lány...

Csajok segítség!...avagy gyors körkérdés...

09.07-én késő délután elkezdődött a vérzés.
Kedvenc Dokker a ciklus 10-12. napja közt szeretne látni.
Ildikóval tudtam beszélni, és ő a csütörtök reggelt vette alapul, ezért 19-én kell mennem UH-ra.
Bízom Benne, félreértés ne essék, de nyugtassatok meg, hogy nem lesz késő...

40.

Már hetekkel ezelőtt meghívást kaptunk 1 meglepetés szülinapra.
Az ünnepelt húga készült e tervvel.../család, pár barát összerántása volt a cél/.
Nem kis szervezést igényelt a dolog, de megérte!
16 órára volt gyülekező Szilviéknél, addig őt Marcsi elvitte csavarogni...
Férjem megkértem, hogy készítsen 1 rózsát, legyen emlékezetes...

Munkából hazaérve, mindent hátrahagyva, gyorsan nekiláttam a könnyű tekercseknek. Volt kapkodás ám rendesen, hogy abban a rövid időben elkészüljünk, minden flottul menjen...de megígértem.
Lopakodó üzemmódban vártuk a lányokat. Tudtuk, Szilvi extrém érzékeny, itt bizony sírás lesz...és tényleg, ahogyan megszólalt a zene, meglátta a csapatot, zokogni kezdett...engem is vitt magával ez az érzés...
Nagyon jókat beszélgettünk, úgy összeségében, az idő gyönyörű volt, gyerkőcökkel játszottunk, és az ő kislányuk, Dorka a 17 hónapjával teljesen levett a lábamról...
Van 1 közös képünk, ahogyan bújik hozzám... <3 p="">Bár, alkalmazkodó kiscsaj, szerintem bárkivel elvan...
Annyira édes volt, ahogyan veszekedés az édesapjával... ;)
Ezen az estén megváltozott bennem valami...
...már nem a környezet elvárásainak akartam megfelelni, önmagam miatt szeretnék gyermeket...
Egyszerre voltam hálás, és sebezhető...
Tetézte még ezt Andika hívása, üzenetei; miszerint megérkezett a távlelet, az MR...negatív...
Sírásba fulladtam...igyekeztem mindezt úgy tenni, hogy ne vegyék észre...
Tényleg kegyes hozzám az ég...
21.30-ig simán kitartottunk, de akkor már senki sem akart a terhükre lenni.

Vegyes érzelmekkel...

Holnap MR, és nem tudom, hogy féljek-e tőle, vagy lazán kezeljem, hogy úgyis minden rendben lesz, mert annak kell lennie!
Hiszen én szoktam nyugtat/gat/ni embereket, babák alszanak el nálam...
Az utóbbi napokban, bárhová mentem, karomba vettem a piciket, és elaludtak...annyira jó érzés volt!
Hát így állunk most...

Vizsgálatok...

Az elmaradt kenet vétel...
Vérvizsgálat...
Neurológia...
Az utóbbit ma ejtettem meg.
Nagyon tündéri volt a Főorvosnő, elmeséltem neki a történéseket.
MR -re küld...
Végre történik valami!
Demyelinisatios plakkok után keresgélünk...vagyis, inkább ne, mert ahogyan utánanéztem az SM-et dobta ki a net...

Ejtőzés...

Tarnaméra-Polgárőrnap

Péntek délután, munka, és fogorvos látogatás után kocsiba pattantunk, és leautóztunk a tarnamérai strand területére, ahol másnap kerül megrendezésre az Országos Polgárőr Találkozó, ahová civilek is mehetnek, de a polgárőrök már előző nap cuccolnak, sátor állítás, pasis este/buli...
Minden évben így szokott történni, csak a helyszín változik, pedig nekünk az utolsó év kimaradt.
...és én aznap nem is szoktam menni, de most kivételt tettünk, mert újra nyitott a strand, és másnap tömeg lesz.
Megfizethetetlen az érzés, amikor éjfél tájt a medencéből nézed a csillagos eget, a tejutat; a langyos vízben merengsz ezernyi érzésen...
Nem agyalsz túl, nem kombinálsz...
3 óra felé kerültünk ágyba kocsiba, Férjem pillanatok alatt elaludt, az én szememre nehezen jött álom.
Reggel 7 előtt már úsztam a kellő távot, /Gábor beelőzött, már 6-kor úszott,/  ismét, egyedül a medencében, mindaddig, amíg meg nem érkezett a csapat/tömeg...
Majd a főzőversenyre nevezve beálltam a segítők sorába, és Laci a Csopaki aprópecsenyéjével ismét győzedelmeskedett, immáron 4. éve veretlenül.
Hazafelé én vezettem, pedig nem rajongom érte, a Visontai bányarészre 1 pillantást tudtam vetni, számomra gyönyörű volt.
Cirka 1 óra alatt értünk haza, elrendeztem mindent, és 1 szempillantás alatt álomba zuhantam...