Apró örömök...

Annyi mindennel szembesülni,mint ma...úgy érzem részben meg próbálom kizárni a külvilágot...
Daisynek nagyon örülök, és egyáltalán semmi irigység sincs bennem!
Viszont annak már kevésbé, amikor szembesülök azzal, hogy 1 "anya" képes inkább az alkoholista férjét választani a gyermekei helyett...
...vagy hogy egyre többekből tör elő a feladom a párom/családom 1 új kedvéért...félreértés ne essék, senki sem szent, és ha jobb az új kapcsolatban...csak amikor hozzám közel álló személyek teszik ezt menekülés céljából...nem örülök neki.../sajnálom Eszter, hogy nem olvasod/...
De egyébként tündéri ez a csaj, a maga 22 évével, mintha a húgom lenne...amikor a nyakamba esik, hogy fogadjam örökbe...nevelő szülőknél nőtt fel...vagy amikor úgy átfog, hogy levegőt sem kapok, és mondja, hogy szeret...tényleg, mintha testvérek lennénk.

Családi nap

Napok óta feszült vagyok...
Tegnap pedig még a családi napon zumba fellépés is volt...
...egész nap vacilláltam, hogy menjek, vagy sem...kitartottam amellett, hogy kipróbálom magam...zumba maratonon már felléptünk, bár az teljesen más, mint az egész falu közössége előtt megmutatni a tudást...
Világ életemben stresszes voltam, de úgy gondoltam, ha már ennyi energiát beleáldoztam, lesz, ami lesz alapon elmegyek...és különben is Férjem is rég megígérte, hogy 1 edzést megnéz...
Andival együtt 9-en voltunk...és tényleg rontottam...~bár nemcsak én~...
Tapintható volt a feszültség, bár csak annyi visszajelzés jött, hogy nem voltam olyan felszabadult, mint máskor, pl. az éjszaka folyamán, amikor Anitával zumbáztunk...teljesen kicseréltek...köszönhető volt a még mindig fennálló feszültségnek...már sohasem lesz olyan az edzés, mint korábban volt...
Ahogyan a Férjem mondta, nem gondolta, hogy ilyen lesz köztünk a viszony...nem én kerestem a bajt...ha neki ennyit ér, hogy kiálltunk mellette...
Egyébként is hepciáskodott a kocsiban is, amikor megkérdeztem, hogy átvinne-e edzésre Herédre, mert bringával már nem érnék át...akkor momentán az volt a baja, hogy nemcsak mi akartunk fellépni, hanem a Lőrinciek is...hiszen ő a csütörtöki edzésen megmondta, hogy a Lőrinciek majd 9-én a főzőversenyükön...de akkor még létszám sem volt a mai napra, ezért azt kérte, jöjjünk minél többen...keresztbe lett szervezve szerinte...
...és még az a legszebb az egészben, hogy van 1 kis csaj, aki szintén fellépett a háta mögött, most meg ők a legjobb barátnők...neki átküldte a megvágott zenéket, amikre felléptünk, gyakorolt otthon, és kifejezetten kérte tőle, hogy ne adja ki a kezéből...vicces, nem? Szánalmas...
Kérdezhetitek, hogy akkor miért járok, vagy miért nem megyek máshoz?
Egyszerű a válasz, nincs más a közelben...
A herédi edzésen került a páros koreónál, és körülöttem mindenkit megkérdezett~még a Lőrincieket is~, hogy lenne-e kedvük fellépni hétfőn Heréden...erre már nem is tudok/akarok mit mondani...
Edina volt rendes velem...megbeszéltük, ha nem tudok kivel hazajönni, ott maradok náluk holnapig...
Évi hozott haza, és utána Anitával beszéltük át a történéseket...ő is ki van akadva...vele is annyira flegma volt...mi kértük, hogy jöjjön fel ő is a színpadra, neki tök jól mennek a koreók...
Férjemmel éjszaka 2 órán át beszélgettünk...szóba került minden, és el is sírtam magam, és már ő mondta, hogy edzés után leül vele megbeszélni a dolgokat, ha már velünk/velem nem hajlandó...könyörgöm belőlünk él...ráadásul feketén...

Megkaptam...

A "fejemhez lett vágva", hogy az ingerlékenységem miatt megbántok másokat...erre nagyon vigyázzak...Melustól szembesültem erről...hozzátette, hogy ha neki megmondom a magamét, nem baj...mert erre/is/ valók a barátok...a könnyem potyog, és csak nézek értetlenül...ezek szerint el vagyok foglalva magammal...önző vagyok...

Érdemes meghallgatni...

Alex Vargas - 'More' - Usher cover

Edzés és utóhatás...

Hogy lehet úgy eljárni edzésre, hogy figyelmen kívül hagyod az edző megnyilvánulásait?
Barátnőm már így tesz...megváltozott a viszonyuk...és a miénk is még mindig tartja a 3 lépés távolságot...ma már sírva is fakadtam, de nem látta rajtam...nem akarta látni...nem érdekel...
Az fáj az egészben, hogy a Férjemen is láttam az elkeseredettséget/dühöt, amikor felvázoltam az előző órák történéseit...hiszen szerette, ha járok, ott adtam ki magamból mindent...
Mikor múlik már el az érzékenység? Ennyire fogékony/sérülékeny még mindig a lelkem!?
Egyáltalán ez még mindig a lombik utóhatása?...
Nekem miért kell mindig erősnek lennem?...

Okítás...

Ma továbbképzésen vettem részt, és míg el nem felejtem, addig gyorsan be kell pötyögnöm ezt a pár infót...
2 dietetikus nőci volt, és az egyik a diabetesről beszélt, és szóba került az IR is...
Annyit mondott Lívia, hogy nemcsak túlsúly okozhat IR-t, hanem műtét/ előtti állapot is, akár 1 influenza is...
Nekem ez újdonság volt...

Díj...Jeanneréktől

Elsősorban szeretném megköszönni, hogy rám is gondoltál!
...és az alapfeltétel~ 5 dolog magamról...
...mivel, ugyanazokat nem akarom írni, mint eddig, ezért hosszan törtem a fejem, mit is vessek a virtuális papíromra...

1. Van 1 szerető Férjem, és azt hiszem, ez fontosabb mindennél...
2. A legutolsó IVF óta átformálódtam...Átértékeltem az emberi kapcsolataim...
3. Szeretek segíteni másokon, ellenben nem szeretem, ha visszaélnek vele...
4. Régi álmom 1 futópad...
5. A harcaim ellenére még mindig nem adtam fel a zumbát...a baba témát már inkább; jelenleg...

A második pont, hogy adjam tovább ezt 5 olyan blognak, akinek 200-nál kevesebb olvasója van...

Nézzétek el nekem, de én szeretném Mindenkinek továbbadni, aki olvassa soraim...

A díj pedig: