Családi nap

Napok óta feszült vagyok...
Tegnap pedig még a családi napon zumba fellépés is volt...
...egész nap vacilláltam, hogy menjek, vagy sem...kitartottam amellett, hogy kipróbálom magam...zumba maratonon már felléptünk, bár az teljesen más, mint az egész falu közössége előtt megmutatni a tudást...
Világ életemben stresszes voltam, de úgy gondoltam, ha már ennyi energiát beleáldoztam, lesz, ami lesz alapon elmegyek...és különben is Férjem is rég megígérte, hogy 1 edzést megnéz...
Andival együtt 9-en voltunk...és tényleg rontottam...~bár nemcsak én~...
Tapintható volt a feszültség, bár csak annyi visszajelzés jött, hogy nem voltam olyan felszabadult, mint máskor, pl. az éjszaka folyamán, amikor Anitával zumbáztunk...teljesen kicseréltek...köszönhető volt a még mindig fennálló feszültségnek...már sohasem lesz olyan az edzés, mint korábban volt...
Ahogyan a Férjem mondta, nem gondolta, hogy ilyen lesz köztünk a viszony...nem én kerestem a bajt...ha neki ennyit ér, hogy kiálltunk mellette...
Egyébként is hepciáskodott a kocsiban is, amikor megkérdeztem, hogy átvinne-e edzésre Herédre, mert bringával már nem érnék át...akkor momentán az volt a baja, hogy nemcsak mi akartunk fellépni, hanem a Lőrinciek is...hiszen ő a csütörtöki edzésen megmondta, hogy a Lőrinciek majd 9-én a főzőversenyükön...de akkor még létszám sem volt a mai napra, ezért azt kérte, jöjjünk minél többen...keresztbe lett szervezve szerinte...
...és még az a legszebb az egészben, hogy van 1 kis csaj, aki szintén fellépett a háta mögött, most meg ők a legjobb barátnők...neki átküldte a megvágott zenéket, amikre felléptünk, gyakorolt otthon, és kifejezetten kérte tőle, hogy ne adja ki a kezéből...vicces, nem? Szánalmas...
Kérdezhetitek, hogy akkor miért járok, vagy miért nem megyek máshoz?
Egyszerű a válasz, nincs más a közelben...
A herédi edzésen került a páros koreónál, és körülöttem mindenkit megkérdezett~még a Lőrincieket is~, hogy lenne-e kedvük fellépni hétfőn Heréden...erre már nem is tudok/akarok mit mondani...
Edina volt rendes velem...megbeszéltük, ha nem tudok kivel hazajönni, ott maradok náluk holnapig...
Évi hozott haza, és utána Anitával beszéltük át a történéseket...ő is ki van akadva...vele is annyira flegma volt...mi kértük, hogy jöjjön fel ő is a színpadra, neki tök jól mennek a koreók...
Férjemmel éjszaka 2 órán át beszélgettünk...szóba került minden, és el is sírtam magam, és már ő mondta, hogy edzés után leül vele megbeszélni a dolgokat, ha már velünk/velem nem hajlandó...könyörgöm belőlünk él...ráadásul feketén...