Fáklyás futás...és feeling...

Mostanság nagyon nehezen tudom rávenni magam az esti futásra...
Fel is szaladt 2 kg, de a Férjem szerint maradhatna... :)
Tegnap este 19 órakor közölte 1 polgárőrtárs, hogy 19.30-tól fáklyás futás, és Férjemnek is szolgálatot kellene adnia...
Ezen felbuzdulva, közöltem, hogy akkor én pedig beállok a futók sorába...a sulitól indultunk...sacc/kb. össz-vissz 3 km...majd vissza a kiindulási pontra.
Mondták/mivel gyerkőcök is "futottak" nem kevesen/, hogy megállni nem kellene, inkább séta tovább, ha valaki nem bírja. Jelentem, végigfutottam a távot! Sőt! Még a sulitól haza is futottam!...

Elég!...és pont!

El vagyok kenődve...
Egyre többet vigyázom más lurkóira...és mégsem érzem azt a feeling-et, hogy megérte...
Nem várok én semmit érte, félreértés ne essék, csak szar, amikor ÉN vagyok a gyerkőccel, és más aratja le/próbálja learatni a babérokat...
Konkrétan/azért írtam nagybetűvel az én-t/ vigyáztam 1 délután keresztül 1 tündéri kislányra, és ahogyan az anyukája panaszkodott, meghallgattam, igyekeztem segíteni, erre a drágalátos kolléganő bájosan belepofázott a dolgainkba, és előadta, hogy ő a király...
Na, ebből már nagyon elegem van! Ismét ott tartunk, ahol eddig...

Blog...

Van, amikor azt gondolom, zárttá kellene tennem a blogom, hogy mások, akik okoskodnak, netalán szánakoznak rajtam, ne tehessék meg...de nincs szívem meglépni ezt...
Bár tisztában vagyok vele, hogy akkor a legféltettebb gondolataim is szabadon áramolhatnának...de egyenlőre ez így marad...titokban, a lelkem mélyén...

Nippon Zengo...

Elmaradt bejegyzés az újabb edzés formáról...
Szombaton a B40-ben próbálhattuk ki ezt az őrületet...mert igen, őrület a javából...
Gigivel anno még decemberben nyomtunk 10 egész percet/akkor írtam is erről/, és ki voltunk dögölve...
Most 1 óra 20 percesre sikeredett az edzés, és nem mondom azt, hogy megállás nélkül végigcsináltam...
Amikor már a szervezetem elérte a rosszullét határát, kiálltam inni, és folytattam tovább...
Kemény volt, de megérte!
Annyira megmozgattak minket, hogy még tegnap is izomlázam volt...
...vagy nagyon jól/intenzíven csináltam, vagy nagyon el vagyok szokva az ilyesféle erőnléttől...
Felícia szerint pattogtam, mint a nikkelbolha.... :)
/Próbáltam felvenni a tempót, az tény.../
Vasárnap délelőtt írtam is Giginek ezzel kapcsolatosan...aki azt írta, ha babát akarunk, nem kellene ezt a fajta mozgásformát erőltetni...
De! Jelenleg azt érzem, nincs értelme a lombiknak, ezáltal pedig ez az edzésforma remek feszkó levezető lesz!...

Mediáció...04.16

Tegnap ezen is túl estünk...
Férjem választotta ezt a módszert, mint, inkább Bíróságra kelljen járni.../még a decemberi ügy/...
Az elkövető késett, de rendben lezajlott az eljárás...
Nagyon normálisan viselkedett/még jó/, és kulturált módon váltunk el tőle...
Bár, amikor kijöttek a mediátortól, annyira remegtem az idegtől, hogy úgy kellett megállj-t parancsolni a könnyeimnek...

Hányinger...

Arra gondoltam, hogy magamban tartom, és nem fogom "papírra" vésni, de könnyebb úgy nekem, ha kiad/hat/om magamból...
Rémes, egyszerűen borzasztó, hogy ennyire semmibe vesznek, levegőnek néznek, azok, akik amúgy mások fenekének tisztára nyalásával érvényesülnek...és még ők a "jó emberek"...hányingerem van tőlük...
Azt hittem, könnyebb lesz; hogy csapatként lehet majd együtt működni...erre ismét én érzem magam kirekesztettként...

Sok/k/...avagy már megint tompít az agyam...

Az agyam lassított üzemmódban dolgozik...
Napok óta pörgöm délelőtt, aztán délután, mintha nem ismernék magamra, csak lesem ki a fejemből...
Ilyen időszakot már éltem korábban, élek folyamatosan...
Nem lepődöm meg, csak már megint szar.../ez az érzés/...