El vagyok kenődve...
Egyre többet vigyázom más lurkóira...és mégsem érzem azt a feeling-et, hogy megérte...
Nem várok én semmit érte, félreértés ne essék, csak szar, amikor ÉN vagyok a gyerkőccel, és más aratja le/próbálja learatni a babérokat...
Konkrétan/azért írtam nagybetűvel az én-t/ vigyáztam 1 délután keresztül 1 tündéri kislányra, és ahogyan az anyukája panaszkodott, meghallgattam, igyekeztem segíteni, erre a drágalátos kolléganő bájosan belepofázott a dolgainkba, és előadta, hogy ő a király...
Na, ebből már nagyon elegem van! Ismét ott tartunk, ahol eddig...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése