Pont most jutottam oda, hogy végig gondoljam ezt a pozitív hozzáállásos dolgot...működik 1 ideig...egészen a mai napig...már azt hittem-tudom, orvosilag fizikálisan képtelenség-hogy várandós vagyok...ma van a ciklusom 33. napja...persze, volt már ilyen máskor is, de most produkáltam is tüneteket...
...hát, persze, csak produkáltam, ezen van a hangsúly...psychésen annyira beleéltem magam?...
..bár bízhatnék a tudatalattiban...2 éjszaka is azzal álmodtam, hogy megjött...lombiknál is ez volt, és mi lett a vége?...
De most vagy már-magam sem tudom melyik a jó kifejezés-nem szomorkodom, elfogadom az elfogadhatatlant-így is indultam neki; lesz, ami lesz alapon-nem keresek bűnbakot, nem haragszom a sorsra, csak lezárom az életem... azon fejezetét, hogy ezentúl bármikor is keressem a várandósság jeleit, illetve befejeztem a lombikozást is!
1 megjegyzés:
Olyan érdekes ez..., a múltkor én is nagyon álterhes voltam! :-s
Megjegyzés küldése