Azt hiszem ideg összeroppanást kaptam...
Túl sok minden történt, amiken csak átsiklottam, még a blogban sem tettem róluk említést...
Az egyik pillanatban azt mondtam, túl leszek/vagyok rajta, borítok mindent, még ha ez azzal is jár, hogy kitesznek...volt B terv...nem féltem...
Ma már ott tartottam, hogy kedvem nem volt felkelni, pedig a festés után bőven lenne mit tenni...
Egyszerűen nehezen jöttek a szavak, a gondolatok, védekezik az agyam...
...most ismét ott tartok, hogy nem bírok megálljt parancsolni a könnyeimnek...
1 megjegyzés:
Kedves Pocilakó!
Abszolút nem bántásból, de gondoltál már arra, hogy neked szaksegítségre lenne szükséged? Pszichológusra- terápiára...mittomén, mi a megfelelő, DE ebből az állapotodból egyedül sose fogsz kimászni. Sajnos én nem vagyok orvos, nem akarlak diagnosztizálni, de szerintem nagyon depressziós vagy...és azon nem segít a "de én jobban akarom magam érezni, és küzdök érte, és erős vagyok, jól leszek majd, összeszedem magam" hozzáállás. Ja, és sajnos a gyerek sem segít rajtad. Az még a pszichésen toppon lévő, boldog, kiegyensúlyozott embereket is padlóra küldi olykor-olykor. Gondold meg amit írtam, én biztos, hogy így ismeretlenül is csak jót akarok neked! Régóta olvaslak, kb úgy indult nálam: 1. jaj szegény lány, biztos jobb lesz idővel neki...2. jézus, még mindig sír, és semmi nem javult az életében, sőt..3. jaj, nanemár, ez nem létezik, h egyre szarabbul van..
Érted, hogy miért írom a szakember szükségességét? Hiába a sajnálat, együttérzés , biztatások...blabla, az rajtad egy szikrányit nem segít :(
Keress egy jó orvost!!! Legyen vége a könnyeknek!!! Nem én miattam, magad miatt!!!Hajrá
Viki
Megjegyzés küldése