HSK

Túl vagyok a műtéten, már itthonról pötyögöm eme sorokat...
Igyekeztem betartani az időintervallumot, amikorra fel kellett érnem...A nővéreknek is nagyon reggel volt, a dokiknak is, a műtőssegéd sem volt a hangulat magaslatán.../vagy nekem van mindennel tele a hócipőm/...mindenki azzal poénkodott, hogy ízlett a reggeli kávé...
Kaptam 0.5 mg-os Xanax-ot, ellenben szerencsére semmi mást/pl.hashajtás/. A Clexane-t viszont szombat óta szúrtam! ...és csak profilaktikusan kellett.
Tanár úrral csak a műtő előtt beszéltem...
Az altatóorvos viszont irtó jó fej volt...
Kérdezte, hogy altattak-e már, és volt-e valami szövődmény...ha a hányást annak lehet nevezni...erre azt válaszolta, megpróbálnak olyan szert adni, ami ezt kiküszöböli...
A branüle szúrás ismét nem volt kellemes, de se perc alatt filmszakadás lett...
Arra sem emlékszem, miként kerültem át az ágyamra/ezt mondta a műtőssegéd is, hogy fel sem ébredtem/...aztán valamikor zagyváltam szegény szobatársamnak minden hülyeséget, ennyi rémlik...
Még kómás lehettem, mert ahogyan Férjemmel is beszéltem telefonon, jó éjszakát kívántam! :)
Nem sokat aludtam, de kitisztult a tudatom...sorra hívtam fel a családot, barátokat...
Elviekben kísérővel jöhettem volna haza-Tanár úr 13.30-kor a szobájába hívatott, hogy elmondja, nem talált semmit/kérdeztem is, ennek most örülünk? Értitek, miért.../kész a záróm, mehetek; míg az altatóorvos 15 órakor engedélyezte a távozást...köztes időben, egyedül hazajöttem...
Strapabíró csaj vagyok, vagy mi...még a nővér is nézett, hisz miután észhez tértem, elég gyorsan felpattantam az ágyikóból.
Azt tervezem, hogy a héten pihizem, majd meglátjuk, mennyire díjazza ezt a háziorvosom...