2014. február 24., hétfő

Üresnek érzem magam...

Írhatnék ám sok mindenről...többek közt arról, hogy jól esett, amikor felhívtak, aggódtak a zumbás Lányok Értünk...hiányoltak...~tudom, Mindenki drukkolt nekünk.../megjegyzem, nem szorítok senkit sem háttérbe, és eszemben sem jut a Blogtársakat, a Csibéket elfelejteni...csak olyan jó volt hallani, hogy hiányzik az én mosolyom is a társaságból/...~
...a szombati 2 órás edzésről...amikor a 2. óra elején már azt vártam, mikor lesz vége...az edző személye miatt is többek közt...
De jelenleg csak ez van bennem...
...Nincs sírás, csak a közöny...és az a bizonyos nem akarok élni élet érzés...

8 megjegyzés:

Névtelen írta...

Lesz ez jobb is. ;-) Drukkolok a fagyis beültinek!
ETAMA

Poppy Field írta...

Sajnálom :(
Ölelés!

Pocilakóra várva írta...

Etama, Köszönöm!
Poppy, Neked is!

Névtelen írta...

Szia!
Én voltam az, aki pár hónapja kritizálta a negatív hozzáállásodat. Azóta sem jártam erre, de nemrég eszembe jutottál. Borzasztóan sajnálom, hogy nem sikerült! Nem tudok most hasznos vigasztaló szavakat mondani. Meríts erőt a sorstársakból, beszélj velük sokat és állj minél hamarabb talpra! Minden elismerésem, amiért ilyen keményen kitartasz a zumba mellett, nekem feleennyi energiám sincs a sportoláshoz, sőt semennyi.
Tisztelettel gondolok Rád, amiken átmész , és nagyon remélem, hogy minél hamarabb átélheted azt, amire nagyon vágysz!

Pocilakóra várva írta...

Szia,
Semmi baj, hogy nem jártál erre, hiszen most is negatív vagyok...de aki ismer, tudja, miken mentem keresztül, és...
Tudod, akkor is írtam, a negatív kritika is 1 vélemény...és vagy felveszem, vagy nem...
Köszönöm az együttérzésed!

isola írta...

Nem szabad feladni! En sem adtam fel es egyszercsak sikerult.. Elvezd az eletet; parkapcsolat baratok zumba..lombikot csinald csak mellekesen..tudom nehez, de egyszercsak sikerulni fog. Szoritok!!! Kitartas!!!

N Martina írta...

Pocika! :( Most közzéteszek itt valamit, ami az én blogomon van, hátha segít más megvilágításban látni a dolgokat. Én hiszek Istenben, de nem vagyok templombajáró, és még a Bibliát se nagyon olvastam, de ez az idézet az egyik kedvencem. Amikor én nagy szomorban voltam, ez sokat segített.

"Mindennek megvan a maga órája, és az ég alatt minden dolog elmúlik a maga idejében.

Ideje van a születésnek és ideje a halálnak,

ideje az ültetésnek és ideje a kiszakításnak.

Ideje van az ölésnek és ideje a gyógyításnak,

ideje a lebontásnak, és ideje az építésnek.

Ideje van a sírásnak, és ideje a nevetésnek,

ideje a gyásznak, és ideje a táncnak.

Ideje van a kő szétdobálásának, és ideje a kő összeszedésének,

ideje az ölelkezésnek, és ideje az ölelkezéstől való tartózkodásnak.

Ideje van a keresésnek, és ideje az elveszítésnek,

ideje a megőrzésnek, és ideje az eldobásnak.

Ideje van az eltépésnek, és ideje az összevarrásnak,

ideje a hallgatásnak és ideje a szólásnak.

Ideje van a szeretetnek, és ideje a gyűlölködésnek,

ideje a háborúnak, és ideje a békének.

Mi haszna van az embernek a fáradságából?

Néztem azt a vesződséget, amelyet Isten az emberek fiainak adott, hogy azzal bajlódjanak.
Mindent úgy alkotott, hogy helyes legyen a maga idejében. A jövőt is beléjük helyezte.
Csakhogy az ember nem tudja kifürkészni Isten művét, amelyet létrehoz kezdettől fogva mindvégig.

Úgy találtam tehát, hogy nem tehet jobbat az ember, mint hogy örvendezzen és gyönyörködjön, amíg élete tart.

Az emberek ugyanis mindnyájan, akik esznek, isznak és fáradságuk mellett a jót élvezik, Isten ajándékát veszik.

Megismertem, hogy mindaz, amit Isten tesz, örökre úgy marad: nem lehet ahhoz hozzáadni, sem abból elvenni. Isten pedig azért tett így, hogy tiszteljék őt.

Ami történt, régen is megtörtént, és ami lesz, az is megesett már, és Isten megújítja azt, ami elmúlt."


Ölelés Neked!!

Pocilakóra várva írta...

Isola, Nagyon köszönöm!
Tina!
Örülök neki, hogy velem vagytok!
Nem győzöm eleget megköszönni!
Ölellek